2010.
január
01. 16:11

Búcsú Lehotka Gábortól

Címkék:
lehotka gfábor Van egy korosztály, amelynek az orgonamuzsika egyet jelent Lehotka Gábor nevével. Ez a kiváló művész életével példázta, milyen fontos, hogy a megtett út végén mindig visszaérkezzünk a kiindulási ponthoz.

A kör a legtökéletesebb mértani alakzat, hiszen miközben egy tökéletesen szabályos szeletet hasít ki a síkból, visszatér önmagába, ezzel példázva, hogy a dolgok kezdete és vége a lehető legtermészetesebb módon összefügg. Különösen igaz ez egy ember életútját szemlélve. Lehotka úgy adott a világnak művészetet, hogy közben szinte egyetlen pillanatra sem távolodott el Váctól, születése és - most már kimondhatjuk a kimondhatatlant - halála színterétől.

Egész Európa ismerte és szerette ezt a halk szavú művészt, akinek nem volt szinte soha szüksége arra, hogy kiabáljon, hiszen istenadta tehetsége mindig úgy szólaltatta meg hangját, hogy valamennyi kakofónián átszűrődött.

A művész 71 éves korában távozott - ahogy mondani szokás - az égi zenekarba. Az előbbi közhely megszűnik annak lenni Lehotka Gábor esetében, hiszen hangszere, az orgona sem más, mint az égi üzenetek földi tolmácsa.

A professzor úr egyik legnagyobb és talán legfontosabb tette az örömet adó muzsikálás mellett, hogy közreműködött az első magyar építésű orgona megalkotásában - hol is máshol, mint Vácon. Lehotka a hangszerének nemcsak játékosa, de kis túlzással építőmestere is volt; kevesen ismerték nála jobban kívülről-belülről ezt a csodálatos monstrumot.

Tudom, nem fontos, különösen így a gyász perceiben, de nagyon szerény elismerést kapott a hivatalosságoktól. Egy Liszt- és egy Érdemes Művész-díj mellett "csupán" szakmai díjakkal ajándékozta meg pályája - legalábbis itthon -, míg a németek és a franciák sokkal bőkezűbben bántak elismerésével.

A '60-as évektől, amikor is az Országos Filharmónia szólistája lett, a komolyzene, és ezen belül is természetesen az orgonamuzsika egyik legkiemelkedőbb propagandistája volt. Nagyon kevesen tudnak csak olyan közérthetően, természetes kedvességgel beszélni - Presser Gábor terminus technicusát használva - a szomorú zenéről, mint Lehotka Gábor. Nem is egy nemzedék jó néhány komolyzene-kedvelője köszönheti neki a klasszikus muzsika szeretetét.

Most ismét megszűnt lélegezni egy nagy művész, ezzel tovább gyarapítva azok a sorát, akik ebben az esztendőben hagyták itt közönségüket.

Lehotka Gábor természetesen Vácon hunyt el, lelke pontosan ott emelkedett fel egy magasabb régióba, ahol annak idején életre hívta a művészt.

Forrás: stop.hu

Vissza
2009.
december
12. 10:26

Újra hódítanak a vinil lemezek

Újra hódítanak a vinil lemezek Reneszánszukat élik a vinil lemezek az utóbbi években, ugyanis ma már nemcsak az idősebb, de a fiatalabb zenerajongók is egyre szívesebben hallgatják kedvenc előadóikat a barázdás lemezekről.
Tovább
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART