2012.
február
27. 10:40

A svéd modellben rejtett adót fizetnek a nyugdíjasok

Címkék:
millió forint Az állam választhat: vagy több adóból kiegészíti a nyugdíjkasszát, vagy elrejti ezt az adót a nyugdíjrendszerbe, mint ahogy például a svéd modellben tenné - véli Németh György nyugdíjszakértő, aki szerint a magánpénztári szektort az állam fel akarja számolni. Az egykor a Fidesznek is tanácsokat adó szakértő szerint az önkéntes nyugdíjpénztárakkal is baj van, de ha a kormány itt is nekimenne a bankoknak és a biztosítóknak, azt nagyon rosszul tenné.

Sorra húzzák le a rolót a magánnyugdíjpénztárak, miközben a 100 ezer pénztártagnak március végéig újra döntenie kell a maradásról vagy a visszalépésről. Ön szerint életképes a magánpénztári szektor, van értelme ott maradni?

Akkor éri meg maradni, ha a nemzetgazdasági miniszter betartja az ígéretét. Vagyis, ha a pénztártagok állami befizetései 100 százalékot érnek majd a nyugdíj számításakor, pénztártagságuk éveire pedig háromnegyedes szorzót alkalmaznak majd. De erősen kérdéses, hogy egyáltalán maradnak-e pénztárak. A jelenlegi szabályok ismeretében ki fognak halni. Nyilvánvaló, hogy a kormány fel akarja számolni a szektort, de ezt nem jogszabályban mondja ki, hanem lehetetlen helyzetbe hajszolja.

Az LMP két hete olyan javaslattal állt elő, hogy a pénztártagok az önkéntes kasszákba vihessék át a megtakarításukat. Ön szerint a Fidesz pártolná ezt a megoldást?

Az LMP menekülőutat keres. Ha az általuk javasolt megoldást a kormánytöbbség elutasítja, még inkább nyilvánvaló lesz, hogy a szektor önfelszámolásának kikényszerítése a cél. Szakmailag és erkölcsileg sokkal korrektebb lett volna a felszámolást jogszabályban kimondani. A kormány politikai okból nem kíván csorbát ejteni a "szabad választás" ideáján.

Korábban többször kifejtette, hogy rossznak tartja a magánpénztári rendszert, és támogatta a magánpénztárak felszámolását. Látva a kormány módszerét és tudva azt, hogy az egykori pénztártagok pénzének egy részét rögtön el is költötte az állam, most is úgy gondolja, hogy jó ötlet volt visszaállamosítani a második pillért?

Az én érveim mások voltak, mint a kormányé. A kormány azt mondja, hogy az ország nem engedhette meg magának a második nyugdíjpillért, mert az túl sokat vont el a költségvetéstől és megnövelte az államadósságot. Ez igaz. Csak az nem igaz, hogy a magánpénztári pillér nélkül nem költötték volna el azt a pénzt, amely így a nyugdíjalap kieső bevételeit pótolta. Így legalább volt miből csökkenteni az államadósságot.

A második pillér létrehozása nyugdíjszakmailag helyes, makrogazdasági szempontból azonban helytelen döntés volt, mert növelte az ország pénzügyi sebezhetőségét. A jó kérdés az lett volna, hogy miként lehet megőrizni úgy a nyugdíjszakmailag helyest, hogy kiküszöböljük a makrogazdaságilag helytelent. Megoldást jelentett volna, ha az állam átveszi az egyéni számlák vezetését, a számlákat pedig az állampapírok hozamával kamatoztatja. Ezzel egyszerre javult volna az ország és polgárainak helyzete. Ehelyett a kormány a "vissza az első pillérbe" című tragikomédiát vitte színre, ráadásul kimondta, hogy nyugdíj csak nyugdíjjárulékból fizethető.

Ez önmagában jó irány, nem? Nem támogatható az, hogy ne menjen mínuszba a nyugdíjkassza?

A pénzügyi kormányzatnak így kényelmes. De ha öregszik a társadalom, akkor egy matematikailag korrekt nyugdíjrendszer kiadásai mindig meghaladják a bevételeit. A különbség annál magasabb, minél gyorsabban öregszik a társadalom. A kiadások és a bevételek csak a korrektség feláldozása árán tehetők egyenlővé. Ekkor ugyanis a rendszer úgynevezett belső (reál)kamata negatív lesz, a befizetett járulékok reálértéke csökken, ahelyett, hogy valamicskét gyarapodna. A gyarapodást nem az inflációhoz kell mérni, hanem az állampapírok kamatához, amely jelenleg ugyan abszurd magas, de normál viszonyok között szerény.

Ez tehát azt jelenti, hogy ha fogy a népesség, öregszik a társadalom, akkor kizárólag úgy lehet egyensúlyban tartani a rendszert, hogy egyre kevesebb nyugdíjat fizet az állam?

Az állam két megoldás között választhat: vagy több adót szed be és ebből kiegészíti a nyugdíjkasszát, vagy elrejti ezt az adót a nyugdíjrendszerbe, mint ahogyan például a svéd modellben tenné. Ahogy a népesség a demográfiai összeomlás felé közelít, úgy kell egyre magasabb pluszadót kivetni a korrektség megőrzése érdekében, ami egy pont után lehetetlenné válik. Ekkor nincs más, mint a nyugdíjas generációt büntetni azért, mert nem megfelelő mértékben reprodukálta önmagát. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha sikeres a kormányzati népesedéspolitika.

Magyarul minden rendszer drága, valaki mindenképpen rosszul jár, és nincs más megoldás, mint, hogy szüljünk minél több gyereket.

A közgazdaságtudomány mostanában kezdett foglalkozni azzal, hogy az öregedés jelensége milyen hatással van a gazdasági folyamatokra. Nem csak a nyugdíjkasszát terheli meg és növeli az egészségügyi kiadásokat, a probléma ennél jóval kiterjedtebb. Negatívan hat például az ingatlanpiacra, a részvényárakra, szűkíti a vállalkozások lehetőségeit, lassítja a gazdasági növekedést.

De nyugdíjrendszerünk nem az öregedés miatt fenntarthatatlan, hanem a fenntarthatóságról alkotott fogalmaink miatt. A társadalom fenntarthatatlan, és ezért én minden olyan kormányzati lépést üdvözlök, ideértve az ellenzék által támadott gyerekkedvezményt, ami a népesedésre nagyobb hangsúlyt fektet. Jó, hogy tett ebbe az irányba pár erőteljes lépést az Orbán-kormány, de ez közel sem elegendő. Bár igaza lenne Matolcsy úrnak, aki már látja az eredményeket! Azok, ha lesznek is, csak évek múlva jelentkeznek.

Forrás: Origo

A teljes cikket itt olvashatja!

 

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART