2013.
február
08. 11:15

Akik komolyan veszik az élethosszig tartó tanulást - Képek!

tanfolyam 2 Egyre több idős ember akar megismerkedni a számítógéppel, az internettel, amire több lehetőség is kínálkozik. Budapest XI. kerületében az önkormányzat 60+ programja keretében olyan tanfolyamokat szerveznek, amelyekért csak egy jelképes regisztrációs díjat kell fizetni. Egy kurzus 10 alkalmat jelent és teljesen kezdők is beszállhatnak. Kuti Péter egyik órájára ültünk be, aztán vele beszélgettünk.

- Általában mi motiválja az időseket, hogy a számítógép vagy az internet felé forduljanak?

Sok minden. Van olyan, akinek például Ausztráliában él a rokon és vele szeretne kapcsolatot teremteni. Persze nem telefonom, mert az drága, hanem az interneten keresztül, tehát tudatosan azért jön tanfolyamra, hogy a skype-ot megtanulja.
A teljesen kezdő látja a lehetőséget és látja másoknál az internetnek azt a csodálatos világát, amit ő nem tud kihasználni, mert nem tud használni, ezt szeretné megtanulni. Persze ez azzal is együtt jár, hogy a gépről is sok mindent meg kell tanulni, hiszen ha magát az eszközt nem tudom használni, akkor a netet sem.
Nagyon sokan úgy jönnek ide, hogy azt hiszik: ez csak kattintgatásból áll. Nekik el szoktam mondani, hogy igen, valóban kattintgatni kell, de tudnod kell, hogy hová kell kattintani és az előtte kemény agymunkát igényel. Tudnod kell, hogy mit akarsz megkeresni és azt is, hogy fogod megkeresni.

- Mik a gyakori félelmek? Azért az elején ez mégis egy idegen világ.

A leggyakoribb az, hogy bajt csinál a géppel, hogy olyasmit tesz, amivel kárt okoz a gépben és az tönkremegy. Ez tipikus félelem a kezdőknél. Szoktam nekik mondani, hogy egy: ha engem már idegesnek látsz, te ráérsz azután idegeskedni. Kettő: ugye nem hoztál kalapácsot? Na, ilyenkor elnevetik magukat. Aztán elmondom, hogy ha nem ütöd-vágod, akkor olyan kárt nem tudsz benne tenni, amit ne tudnék helyrehozni.
Persze van olyan, hogy otthon kattintgat valaki –mondjuk így: meggondolatlanul- és eltűnnek dolgai, hozzájuk rendszeresen följárok, mert mondjuk eltűnt az asztalról a skype. Tegnap este például édesapám hívott, hogy a net elérése eltűnt az asztalról – ő 84 éves-, azt mondja jézusmária mi történt, eddig megvolt. No, elmondtam neki, hogy start, programok és ott kell lennie. Tíz perc múlva jött a telefon, hogy megvan fiam és működik. Tehát ilyesmitől félnek.

Alapvetően el kell mondani az elején, hogy a gép azt csinálja, amit mondasz neki, ha tudja, ha pedig nem tudja, akkor visszajelzést kapsz róla és a visszajelzést kell tudni értelmezni. Tehát kell tudni gondolkodni a gép használatához, aki erre nem hajlandó, annak nem megy. Például az egyik csoportban van egy nyolcvan-valahány éves nénike, ő az öregség miatt nem tud velünk lépést tartani. Egyszerűen vannak olyan dolgok, amelyekre emlékezni kell, tehát ha az előző órán megtanultunk egy levelezést, akkor a következő órán nem kezdhetem megint azzal, hogy hogyan hozunk létre levelet. Előfordul, hogy ő már nem emlékszik, belépni sem tud, de egy 15 fős csoportban maximum két ember az, akinek ilyen problémái vannak. És akkor itt jön a lényeg, az egymás iránti tolerancia, a türelem. Kivárni azt, amíg a nénike is eljut odáig, ahová el szeretném juttatni és addig ott ülök és várok, addig a másik flottul csinálja a feladatát.

- A számítógépes piac szereplői kezdenek ráébredni arra, hogy az idősebbeknek kellene könnyebben használható, rájuk szabott gépeket, programokat készíteni?

Nem. Abszolút nem.

- Pedig ez egy egyre növekvő piac.

Igazából ma minden a fiatalabb korosztályoknak szól a piacon, ha valakit meg akarnak szólítani, akkor maximum 40 évben gondolkodnak. Én nem tudok olyan programról, amely kifejezetten az öregebbeknek szólna. Az interneten vannak olyan felületek, amelyek az ő életük könnyítését segítik, de ez elenyésző, és ahogy észreveszem ez az öregeket igazából nem is érdekli. Ami érdekes: hírek, a hölgyeknek főzés, női dolgok, a férfiaknak a sport. Utazást szoktam tanítani, tehát azt, hogy a menetrendeket hogyan lehet használni a neten, általában ilyesmik érdeklik őket. Aztán vannak extrémebb emberek, valakiről például tudom, hogy művész, őt nyilván a művészetek érdeklik, a google-ban a művészetek irányában keresgél, de alapvetően eléggé beszűkült az érdeklődési kör, én itt ezt tapasztalom. Persze azt, hogy otthon mit csinálnak, azt nem tudom.

- Felmérések szerint például az egészségügy, a biztonság is fontos számukra.

Igen, az egészség fontos téma, a biztonság inkább a tekintetben, hogy a gépe legyen biztonságban, a sajátja nem annyira fontos. Úgy érdekli őket a dolog, hogy mondjuk kifosztották, amíg kint volt a kertben és ellopták a zsír új gépét. Ősszel volt ilyen esetünk, na utána elkezdte keresni a biztonságtechnikai oldalakat, de előtte nem.
Az az igazság, hogy én ugyan nagyon régóta foglalkozom számítógépekkel, új technikákkal, de az én gondolkodásmódom is valamennyire régimódi. Tehát ezen nem lehet csak úgy változtatni, az hosszú, kitartó munka eredménye, hogy másképp gondolkodjék az ember. Azért egy 70-80 éves ember már nem igazán akar változtatni.
Az már nagy szó, hogy eljön ide! Én úgy szoktam kezdeni, hogy nagyon örülök, hogy itt vagytok, és nagyon nagy a tisztelet bennem irántatok azért, mert megpróbáljátok az agyatokat tornáztatni. És van olyan, itt ebben a csoportban is, aki harmadszor kéredzkedik be a tanfolyamra. Mindig jön és mondja, hogy Péter, már hallgattalak többször, de hogy ne pihenjen az agyam, beülök és meghallgatlak újra. Tényleg nagyon sokan vannak, akik azért jönnek vissza, hogy tornáztassák az agyukat, azt gondolják, hogy én ezt már tudom, de kiderülhet, hogy mégsem. Tehát mondhatom: nem árt újra hallani a dolgokat néha. Ez egy tréning az agynak, amely ilyenkor megpróbál alkalmazkodni a tanuláshoz a lehetőségeihez képest. Kicserélni persze nem lehet.

- Ahogy halad az idő, egyre többen mennek úgy nyugdíjba, hogy már találkoztak, dolgoztam számítógéppel a munkahelyükön. Akkor másféle tanfolyamokat kell majd tartani? Hiszen a számítástechnika fénysebességgel halad előre.

- Igazából nem is az internet ilyenkor a probléma. Hanem az, hogy valaki mondjuk megtanulta a 2003-as word használatát, és ma már a 2007-es, meg a 2010-es van. Gondolkodásmódjában a kettő különbözik egymástól. Tehát azért kell beülnie, hogy az ott megszokott, megismert dolgokat itt is megtalálja. Nagyon sokan nem vállalják föl a kísérletezgetést, hanem inkább beülnek ide és meghallgatnak, tehát céltudatosan készülnek. Főleg a notebookosok, azok nagyon profik. Volt itt olyan 84 éves nénikém, akinek nem tanítottam újat, láttam, hogy ő mindig az első, aki készen van és elmondta, hogy Péter, újat nem tanultam, de nagyon jó volt itt leni, mert az egészet felfrissítettem. Tehát vannak olyanok, akik időt és energiát szánnak arra, hogy leülök a gép elé és próbálkozom vele, velük könnyebb, jobban haladnak, aki pedig csak úgy beül, azzal kínszenvedés a dolog.

- Azt hiszem, hogy ez a felnőttképzés sajátossága. Láttam olyat, hogy elkezdték 19-en az angol tanfolyamot és talán négyen fejezték be.

- 40-50 éves felnőtteket nem tanítottam még, náluk nem tudom, hogy milyen a motiváció, de itt az öregebbeknél ezzel nincs gond. Aki ide eljön, az azért jön, mert motivált. Nekem nem kell a motivációval foglalkoznom. Tehát nem kell azt mondanom, hogy jó lenne, ha ezt megtanulnád, mert később szükséged lesz rá, hanem egyszerűen csak arról kell beszélnem, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg előtted, ha ezt, meg ezt csinálod. A számítógép, az ugye egy multifunkcionális gép, sokféle program van, sokat kell megtanulni, de egy idő után a többség rájön, hogy bizonyos dolgok ismétlődnek, csak másképp néznek ki. Ilyenkor nem is nagyon kell magyaráznom, rájönnek maguktól, hogy mit hogyan kell használni. Dolgoznak és erőltetik az agyukat. Élvezet az öregekkel dolgozni, itt van sikerélményem.

Forrás: Jókor Tv

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART