2012.
március
28. 10:13

Álom marad a megélhetés az állami nyugdíjból

Címkék:
malacpersely A magyarok 45 százaléka biztosra veszi, hogy a nyugdíja nem lesz elég a tisztes megélhetéshez - derül ki az OTP Öngondoskodási Indexből. A lakosság 47 százalékának nincs megtakarítása. A megkérdezettek 58 százaléka kijelentette: semennyit nem képes félretenni nyugdíjas korára. Bizakodásra ad okot azonban, hogy összességében nő a megtakarítási hajlandóság annak ellenére, hogy csökkennek a lakosság pénzügyi tartalékai. A megkérdezettek 46 százaléka gondolkodik valamilyen megtakarítási formában a közeljövőben. A legfiatalabb korosztály hajlik a leginkább az öngondoskodásra, de a középkorúak is kezdik felismerni, hogy enélkül nem boldogulhatnak.

A családi összetartás megteremtése, erősítése, valamint az egészségmegőrzés, az egészséges életmód a legfontosabb területek, amelyekre egyre nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni a felmérésben megkérdezettek. Mindezek után következik a rangsorban a pénzügyi öngondoskodás, a tanulás és a környezet megóvása.

Az öngondoskodási formák között az életbiztosítás áll az első helyen, októberben 29 százalékot tett ki. A megkérdezettek egynegyedének volt októberben váratlan helyzetre félretett megtakarítása, ami csak 16 százalékuknak lett volna elég 1 évre vagy hosszabb időtartamra. A félretett megtakarítás a megszokott életszínvonalon átlagosan 11, szűkre szabott kiadások mellett 18 hónapra lenne elegendő. Kötvényben, állampapírban, valamint befektetési alapban, illetve részvényben mindössze 2-3 százaléka volt a megtakarításoknak.

Az OTP eddig két alkalommal, tavaly júniusban és októberben mérte fel a 18-70 éves, banki kapcsolattal rendelkező lakosság körében az öngondoskodási szokásokat és terveket. A tapasztalatok alapján egyre többen vannak, akik kimerítették a tartalékaikat, és az alapvető szükségletek kielégítésén kívül semmi másra nem futja az anyagi erejükből, nem képesek beruházni, hitelt törleszteni vagy biztonsági tartalékot képezni. A létfenntartásért folytatott küzdelemben úgy látják: távlatilag csak az a fontos, hogy a család és az egészség megmaradjon, a többi területen adódó veszteség pótolható.

A fiatalabbak is megpróbálnak spórolni

Hosszú távú megtakarítási célja a leggyakrabban a 18-39 éves korosztályba tartozóknak van. A legmegfontoltabbak viszont a 40-49 évesek, akik a leggyakrabban készítenek pénzügyi tervet. A megkérdezettek 58 százaléka azonban csak a következő hónapra gondol előre, s mindössze 2 százalék azoknak az aránya, akik évtizedekre előre terveznek.

Önmagában beszédes adat, hogy tavaly októberben a lakosság 47 százaléka semmilyen megtakarítással nem rendelkezett. Kedvezőtlen tendencia ráadásul, hogy a júniusi felmérés óta jelentősen, 6 százalékkal nőtt az ebbe a csoportba tartozók aránya. Ugyanakkor a megkérdezettek 23 százaléka 3 vagy annál több formában is próbál öngondoskodni. A jelenlegi gazdasági helyzetben még az átlagosnál tehetősebb célcsoportban is csak egytizedre becsülhető azoknak az aránya, akik számottevő mértékben képesek öngondoskodásra.

Miközben összességében kedvezőtlen irányban változtak a megkérdezettek pénzügyi lehetőségei, bizakodásra adhat okot, hogy nőtt a hajlandóság az öngondoskodásra. A vizsgált célcsoport 46 százaléka tervez valamilyen formában megtakarítást, szemben a júniusi 42 százalékkal. A megkérdezettek szerint a leginkább a váratlan helyzetek áthidalására kellene spórolni, s jelentős még azoknak az aránya, akik nyugdíjas korukra szeretnének takarékoskodni.

Még mindig nagyobb (27 százalék) az arányuk a saját csoportjukon belül azoknak, akiknek már van megtakarításuk, és újabban gondolkodnak, mint azoknak, akiknek nincs. Ellenben azok között, akik korábban semmilyen formában nem takarékoskodtak, a júniusban mért 14-ről 19-re emelkedett azoknak az aránya, akik terveztek megtakarítást. Bár ez a csoport továbbra is a legfiatalabb korosztályban a legnagyobb (30 százalék), a növekedést a középkorúak adják. A 30-39 évesek, illetve a 40-49 évesek között is nagyjából a duplájára, 21-22 százalékra nőtt az öngondoskodást tervezők aránya. Ha ezek a tervek megvalósulnának, akkor 53 százalékról 72 százalékra nőne azoknak az aránya, akik rendelkeznek megtakarítással.

Kényszerűségből kell takarékoskodni

A megkérdezettek egészét vizsgálva megállapítható, az emberek többsége egyelőre úgy gondolja, kényszerűségből kell takarékoskodni, azért szükséges az öngondoskodás, mert az állam cserbenhagyja a polgárait. Bár az emberek értik, hogy a népesség szerkezetének változása készteti a kormányt az öngondoskodás ösztönzésére, ez a racionális érv nem csökkenti a csalódottságukat és a kényszer érzetét. Csökken azoknak az aránya, akik szerint az öngondoskodás tudatos tervezés, a jövőbeli jólét biztosítéka, minden felnőttől elvárható felelősségteljes magatartás velejárója. A fiatalok, diplomások, jómódúak, nem fizikai foglalkozású aktív keresők körében jóval magasabb azoknak az aránya, akik pozitívan viszonyulnak az öngondoskodáshoz.

A felmérésből kiderül, hogy az öngondoskodás elfogadása erősen életkorfüggő. Valamennyi csoportban többségi nézet, hogy elsősorban az állam feladata gondoskodni az idősek megélhetéséről. Miközben a 60-70 évesek 67 százaléka vallja ezt, a 18-29 évesek között már csak 54 százalékos ez az arány. A nyugdíjas korhoz közel állóknak csak az egynegyede gondolja úgy, hogy elsősorban az egyén felelőssége biztosítani az idős kori megélhetését. Az idősebbek az előző évek tapasztalatai alapján arra számítottak, hogy a nyugdíjból, ha szerényen is, de meg fognak élni.

Az Öngondoskodási Indexből kiderül: októberben a megkérdezetteknek mindössze a 12 százaléka gondolta úgy, hogy az állami nyugdíja elég lesz a tisztes megélhetéshez, 45 százalékuk pedig biztosra veszi az ellenkezőjét. A célcsoport többi tagja különféle stratégiákat tervez idős korára, a legtöbben a nyugdíj mellett végezhető munkában látják a megoldást. A megkérdezettek körében jelentősen (52 százalékról 58 százalékra) nőtt azoknak az aránya, akik kijelentették: semennyi pénzt nem tudnak félretenni nyugdíjas korukra.

Carpe diem!

A felmérés tapasztalatai szerint a pénzügyi öngondoskodás egyik legnagyobb gátja az a felfogás, hogy a jövő kiszámíthatatlan, ezért a mának kell élni. A jelenlegi gazdasági helyzetben a megkérdezettek a következő pár évben csaknem annyira kiszámíthatatlannak tartják a pénzügyi helyzetüket, mint a távolabbi jövőben.

Ugyanakkor éppen a kiszámíthatatlanság érzete hozhatja azt a felismerést, hogy öngondoskodás nélkül nem lehet kiszámítható jövőnk. A felmérés adatai jól mutatják, hogy a pénzügyi öngondoskodási formák megléte mérsékli a kiszámíthatatlanság érzetét. Azok között, akiknek nincs megtakarításuk, 80 százalék fölötti azoknak az aránya, akik kiszámíthatatlannak látják a közeli és a távoli jövőt is, míg a 3 vagy több öngondoskodási formával rendelkezők körében rövidtávon mindössze 53, hosszú távon pedig 64 százalék ez az arány.

Ha megkérdezik, az emberek többsége azt állítja: egyszerűen nincs miből félretennie. Ez azonban biztosan nem mindenkinél van így. Ha alaposan átgondolná, mire ad ki pénzt, a családok jelentős része havonta néhány ezer forintot meg tudna spórolni.

De mi értelme van aprópénzzel takarékoskodni? - hangzik a kételkedők kérdése. Pedig a pár ezer forint gyarapítása sem reménytelen vállalkozás - erről szól a Pénzcentrum.hu cikksorozatának következő, holnap reggel megjelenő része.

Forrás: Pénzcentrum

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART