2011.
április
30. 09:17

Anyák napjára

Címkék:
anyák napja Addig kell szeretettel örömöt adni szüleinknek, míg élnek, míg örülni tudnak gyermekeiknek, akik idős napjaikban is látogatásukkal, segítségükkel, gondjaik türelemmel való meghallgatásával adnak értelmet a fájdalmas napoknak.

Április végén remélhetőleg minden fiatal készül arra, hogy Anyák napján szeretettel, örömmel köszöntse Édesanyját. A Boldog Otthon című könyvből szeretnék idézni pár mondatot: „Vigyétek be a napfényt, a szeretetet, a rokonszenv minden sugarát családi körötökbe! Gyermekek, fontos, hogy édesanyátok szeressen benneteket, különben nagyon boldogtalanok lennétek. Vajon nem helyes-e, hogy a gyermekek is szeressék szüleiket és kimutassák szeretetüket barátságos tekintetük, barátságos szavuk és vidám, szívélyes együttműködésük által.”

Néhány éve egy három estét betöltő előadás megtartására hívtak egy nagyobb alföldi városba. Még indulásom előtt kaptam egy telefonhívást a Művelődési Ház igazgatónőjétől, mondván, hogy az Idősek Otthona vezetője megkért, hogy egyik délelőtt látogassak át hozzájuk. Így is tettem.


Szinte pár perccel azután, hogy beléptem az otthonba, nagy meglepetés ért. A nővérek „dolgoztak”. Az egyik karácsonyi képeslapokat írt, a másik levelet, a harmadik pedig kis csomagocskákat készített. Mindezt az otthon lakóinak készítve. Természetesen meg volt beszélve a helyi postával, hogy „számos” bélyegzőt fognak rájuk tenni, hogy az idős ember, aki megkapja a részére készített karácsonyi ajándékot, ne tudja meg, hogy itt adták fel helyben, a városban. S rögtön elmondták, mi ennek az egésznek az okat.
Nagyon kevés időst látogatnak meg gyermekeik, unokáik a karácsonyi ünnepek alatt. Ez annyira megviseli az idős otthonlakókat, hogy szinte teljesen összeroppannak. S annyira magatehetetlenné válnak, hogy nem mennek ki, vagy nem érnek el a Wc-ig, s így a nővérkék nem győzik a fürdetést, a takarítást, a mosást. Most már évek óta ők maguk „lepik” meg lakóikat egy kis „örömmel”, - s ha netalán mégis valamelyik időst valaki meglátogatná, akkor már a portán „megmondják neki, hogy mondja azt, úgy gondolta, hogy csak ír, de mégis el tudott jönni, s így csak öröme van az idősnek a lelki bánat helyett. Mondhatjuk, okos ötlet, ami meghozza a várt eredményt, megkönnyítve a nővérkék munkáját a karácsonyi időszak alatt.

Ezután engedélyt kaptam, hogy időmhöz mérten meglátogathassam néhány idős ember szobáját.
Beszélgettem az idős nénikkel, bácsikkal, s hallgattam őket, hiszen szinte folyt belőlük a szó. Hallgattam, és hallgattam, s ebbe a hallgatásba szinte belefájdult a szívem.
Miért?


Mielőtt erre választ adnék, itt jegyezném meg, hogy később, különböző városokban tartott előadásaimon is feltettem a hallgatóknak ugyanazt a kérdést: Mit gondolnak, miről beszéltek nekem az idősek? Többen mondták, hogy valószínűleg panaszkodtak a gyermekeikre, elmondták, hogy nem várják az ünnepeket, mivel fájdalmasan gondolnak a családi együttlétre, vagy az otthonnal kapcsolatos problémáikat mondták el.
NEM! Ott egy idős sem panaszkodott a gyermekeire. Inkább arról beszéltek, hogy ők mit adtak gyermekeiknek, de ezt inkább dicsekedve mondták: "Az én kislányomnak volt a legszebb bútora az ismerősök között, mikor férjhez ment. Az én fiamnak volt az első autója, amit vettünk neki, a városban…Milyen házat építettek a fiuknak, lányuknak, házasságuk előtt…. " stb.stb.


S én csak ültem, és hallgattam, s mivel akkor egyszer volt lehetőségem találkozni velük, s nézve idős korukat, „lelkes beszédüket”, elhallgattam véleményemet. Fájt, hogy egyikük sem számolt be arról, hogy milyen szépek voltak a téli esték, amikor együtt játszottak a gyermekeikkel, vagy kis hazánkban hová mentek együtt kirándulni, s hogy milyen öröme volt a 10-12 éves lányuknak, fiuknak… Nem hallottam egy jó beszélgetésről, egy közös sétáról, csak a pénzről és az anyagi javakról. Mivel tudtam, hogy nem minden idős nyugdíja tudja fedezni az idősek otthonába befizetendő összeget, így gyermekeik most „visszaadnak a pénzből, kiegészítve a hiányzó pénzt.”

„Gyermekek, tegyétek olyan boldoggá szüleitek idős napjait, amilyen boldoggá tették ők a ti gyermekkorotokat.” Érdemes ezen elgondolkodni!

Már több mint negyven éve lakom Pusztaszabolcson, s nyugodtan leírom, vannak a temetőben nagyon szép síremlékek, olyan idős embereknek, akiknek gyermekei nem igen szántak időt a betegágyuk mellé ülni vagy meglátogatni őket.
Addig kell szeretettel örömöt adni szüleinknek, míg élnek, míg örülni tudnak gyermekeiknek, akik idős napjaikban is látogatásukkal, segítségükkel, gondjaik türelemmel való meghallgatásával adnak értelmet a fájdalmas napoknak.
A Tízparancsolatból az V. parancsolat így szól: „Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.” II. Mózes 20, 12.
Érdekes, hogy Pál apostol az Újszövetségben is megemlíti ezt a parancsolatot. Efézeus 6, 2. „Tisztelt a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel.)


A Boldog Otthon c. könyv 248.oldalán ezt olvashatjuk:
„ Nincs oly időszak az életben, amikor a gyermekeknek már nem kell tisztelniük szüleiket. Ez az ünnepélyes kötelezettség minden fiúra és leányra érvényes, ez az egyik feltétele annak, hogy meghosszabbítsák életüket azon a földön, amelyet az Úr ad a hűségeseknek. Ez nem megjegyzésre méltatlan téma, hanem életfontosságú dolog. Az ígéret az engedelmesség feltételén nyugszik.
Az ötödik parancsolat nemcsak azt követeli meg a gyermekektől, hogy adják meg szüleiknek a köteles tiszteletet és engedelmességet, hanem azt is, hogy szeressék szüleiket, legyenek hozzájuk gyengédek, könnyítsék terheiket, őrizzék és óvják meg tekintélyüket; és öreg korukban támogassák, vigasztalják őket.”


Szeretettel kívánom minden kedves Édesanyának, hogy május első vasárnapján gyermekei olyan szeretettel vegyék körül, mely ismétlése az év többi napján adott szeretetnek. Hiszen a szeretetet nem ünnepelni kell, hanem az év minden napján gyakorolni.

AKINEK ANYJA VAN

Oh, gyermekek, akinek anyja van,
Vígan dalolhat, élhet boldogan.
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
és csókolja meg áldott jó kezét.

Ha felzokogsz szomorú éjjelen,
Ő rád hajol: miért sírsz gyerekem?
Könnyezik, ha könnyes a szemed,
S ha öröm ér, Ő is örül veled.

De az árvára vajon ki vigyáz?
Ha téli estén üres lesz a ház,
És ha beteg, kis ágyánál ki van?
Ki kérdi tőle: Hol fáj kisfiam?

Kitől kérdezze, ha itt a tél,
Édesanyám, ma miért nincs kenyér?
Ki marad velem itthon délután?
Ki varrja be, ha rongyos a ruhám?

Az árva vajon kinek kesereg?
Ma bántottak rossz utcagyerekeke.
Bármit kérdez, rá senki sem felel,
Jaj Istenem: Anyám miért vitted el?

Oh gyermekek, akinek anyja van,
Mindig dalolhat, élhet boldogan
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
És csókolja meg áldott jó kezét.

Ismeretlen író

Forrás: Harmonet,Feketéné Bokor Katalin

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART