2012.
január
10. 10:58

Ezért rettegnek az IMF-től

IMF A Nemzetközi Valutaalap (IMF) január 18-án tartja azt az ülését, amelyen határozni kíván a Magyarországgal tárgyaló delegáció mandátumáról. A forint árfolyama január 4-én történelmi mélypontra zuhant, és az elemzők úgy vélik, nem is várható fellendülés addig, amíg nem sikerül megállapodni az IMF-el és az EU-val. Ebben a gazdasági helyzetben egyre többen úgy vélik, hazánk számára Románia lehet a követendő példa. Ha valóban így van, érdemes megvizsgálni: vajon miben rejlik a román IMF-történet sikere?

"Románia fizetésképtelenné válhat". "Egyre több a bedőlt hitel". "A Világbank 7-8%-os GDP-csökkenést jósol". "Románia világelső a szakképzett munkaerőhiányban". "Megtizedelte a válság a kis- és középvállalkozókat". A fenti idézetek egytől-egyig a Manna.ro és a Krónika vezető híreinek címei voltak 2009 első felében, mikor Romániában is (a nyugati világhoz képest fél-egy éves csúszással) kezdett kicsúcsosodni a gazdasági világválság. Csokorba szedve őket úgy is mondhatnánk: nagy volt a baj. Rohamosan növekvő munkanélküliség, csökkenő állami bevételek, a nemzeti valuta példátlan mértékű gyengülése, a bruttó nemzeti össztermék 21 százalékát kitevő feketegazdaság, lassuló gazdasági növekedés jellemezték akkor keleti szomszédunkat.

A tarthatatlan helyzetből csak egy kiút volt: 2009. márciusában Románia megállapodott az IMF-el egy 20 milliárd eurós, több nemzetközi pénzintézet által finanszírozott hitelcsomagról. Rugalmas hitelformáról szó sem lehetett (ez csak az erős gazdasági háttérrel rendelkező országok számára biztosított), és az IMF szigorú feltételeket szabott keleti szomszédaink számára a költségvetési hiánycél (a bruttó hazai termék 4,6 százaléka) betartásán kívül is.

A román kormánynak többek között tartózkodnia kellett az olyan akcióktól, amelyek az adósokat törlesztésük elhagyására buzdítja, le kellett bontani a hatósági árszabályozás és a határokon átnyúló kereskedelem jogi-fizikai akadályait, meg kellett valósítania az energiapiac területén a nyitást és liberalizációt, támogatnia kellett a kiskereskedőket az üzletnyitás feltételeinek megkönnyítésével, valamint egyéb munkaerőpiaci ajánlásokat is figyelembe kellett vennie. Ezen előírások az év során még újabb elemekkel bővültek: Emil Boc miniszterelnök személyes felelősségvállalása, a közalkalmazottak egységes bérezése, a nyugdíjak és bérek befagyasztása, nyugdíjkorhatár emelése, adók és illetékek euróhoz kötése. Ezen kívül a veszteséges állami vállalatok alkalmazottainak fizetéséről csak a kormány dönthetett. Mindezek mellett a Boc-kormány saját válságkezelő programjában szerepelt az egységes adókulcs megtartása, egyes bankok kapitalizációja, a minimális szociális nyugdíj bevezetése, a magas állami tisztségeket betöltő személyek béreinek befagyasztása és a roncsautó program.

Románia azonban nem tudta a 2009-es év végéig teljesíteni a szükséges feltételeket, ráadásul az országban egyre nőtt a politikai bizonytalanság. Az államadósság elérte a GDP 29 százalékát a felvett kölcsönök miatt, amiből a kormány 4 milliárd eurót a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak kifizetésére használt fel a beígért nagy beruházások helyett, s mindeközben a munkanélküliség elérte a kritikus 30 százalékos értéket. Mircea Geoana, aki akkor még az ellenzéki szociáldemokraták vezetője volt, felelőtlenséggel vállalta az állam- és kormányfőket a 2010-es költségvetés késedelmes megalkotásáért, és a felelős kormány hiánya miatt az IMF is vonakodott folyósítani a harmadik hitelrészletet. Mivel azonban Románia csak kis mértékben haladta meg az előírt deficitszintet, és a Valutaalap is fellendülést jósolt a térségben, a tárgyalások folytatódtak.

2010-ben jöttek a kemény megszorítások

A román hitel- és válságkezelő politika lényegét talán a jegybankelnök Mugur Isărescu foglamazta meg a legpontosabban egy 2010. márciusi nyilatkozatában. „Ha nincs türelmünk kivárni a gazdaság talpraállását, emelhetjük az adókat. Másik lehetőség lenne az infláció és árfolyam korrekciója, ami viszont garantáltan nem fog bekövetkezni. Ezt mindenképpen el kell kerülni, hiszen bizonyítottan mindig a szegények fizetnek rá, míg a spekulánsok meggazdagodnak általa. (…) Romániának nincs szüksége a költségvetési hiány árán elért gazdasági fellendülésre, csupán egy olyanra, mely a fogyasztás, a befektetés és a kivitel egyensúlyára épül."

Valóban, 2010 májusában az államfő drasztikus kiadáscsökkentő lépéseket jelentett be:a kormány 25 százalékkal csökkentette a közalkalmazottak béralapját, és 15 százalékkal a nyugdíjakat és a munkanélküli segélyt (amely intézkedés miatt az Alkotmánybírósággal is meg kellett küzdenie). Az étkezési jegyek, a tőzsdei jövedelmek és a banki kamatok után is jövedelemadót kellett fizetni, a helyi önkormányzatok a GDP 0,3 százalékával kevesebb pénzt kaptak, és a közalkalmazottak, az iskolák és a kórházak számát is racionalizálták a következő hitelrészlet mihamarabbi lehívásának érdekében. A kabinetnek szándékában állt bizonyos kedvezőbb intézkedések bevezetése a megszorítások mellett, amely miatt komoly vitába keveredett a Valutaalappal: a kormány szerette volna megemelni a minimálbért és csökkenteni a társadalombiztosítási-hozzájárulást, az IMF azonban erről hallani sem akart, mondván, ez drasztikusan csökkentené az államkassza bevételeit, annak ellenére, hogy valószínűleg pozitív hatással lenne a Romániában egyébként igen jelentős fekete- és szürkegazdaság visszaszorítására.

Eredményt hoztak a megszorítások

Végül a megszorító intézkedések és a 2010 szeptemberében lehívott újabb hitelrészlet meghozták a kezdeti eredményeket: az október-decemberi időszakban a román állam 0,1 százalékos GDP-növekedést könyvelhetett el az előző negyedévhez képest, s ezen tendenciát 2011-ben is sikerült fenntartania. (Igaz, a 2000-2008-as éra 7-8 százalékos növekedéshez képest ez igen lesújtó eredmény volt, mégis optimizmusra adott okot, hiszen megkezdődött Románia számára a válságból való kilábalás). A növekedést nagyban nehezítette, hogy olyan ágazatokon alapult, amelyeket leginkább sújtott a válság (az építőipar, az ingatlanszektor, valamint az autóipar). Másrészt a válság miatt kevesebb román vendégmunkás dolgozott Nyugat-Európában, így ők is csak fele akkora összeggel tudtak hozzájárulni a gyarapodáshoz.

A 2009-ben indult program tehát sikerrel zárult, és Románia 2011 tavaszán újabb, 3,5 milliárd eurós készenléti hitelkeretről állapodott meg az IMF-el (a Világbank hozzájárulásával együtt a keret összesen 5 milliárd euró). Napjainkban Románia már a harmadik felülvizsgálaton is túl van, melynek jelentésében David Lapton vezérigazgató-helyettes igen pozitívan nyilatkozik keleti szomszédunk eddigi eredményeiről: „Románia nagy fejlődésen ment keresztül a támogatási program során. A programok célkitűzései és végrehajtásuk is megfelelt a korábbi megállapodásainknak. A gazdasági növekedés emelkedni kezdett, az infláció pedig csökkenni. Ugyanakkor, az euróövezet bizonytalanságai miatt hangsúlyosabbá váltak a kockázati tényezők. (…) Románia legújabb célkitűzése a 2012-es évre a költségvetési hiány 3 százalék alá csökkentése a GDP arányában. A legújabb terveknek a krónikus pénzügyi problémák megoldásán kívül az egészségügyi rendszer reformjára és az adórendszer adminisztrációjának fejlesztésére kell koncentrálniuk” – olvasható az IMF hivatalos honlapján. Így Románia természetesen megkaphatja az esedékes 480 millió eurós hitelrészt, amit az ország vállalásai szerint nem hívnak le, mivel - Mihai Tănăsescu, Románia IMF-hez delegált képviselője véleménye szerint várhatóan képes lesz magát a belső piacról finanszírozni.

Ily módon Emil Boc kormánya nem csak a tavalyi 2 százalékos gazdasági növekedésre lehet büszke, hanem arra is, hogy intézkedéseik nyílt kormányzati elismerést váltanak ki Európa-szerte. Amennyiben Európa gazdasága stagnálni fog 2012-ben, a román gazdaság várhatóan akkor is talpon marad, sőt az előzőhöz hasonló évet fog zárni. A lakosság körében természetesen nem ilyen népszerűek az említett megszorító intézkedések: az életszínvonal drasztikus csökkenésével több százezer család került kilátástalan helyzetbe. Azonban ha a válság begyűrűzésekor a kormány a döntések halogatása vagy enyhébb intézkedések foganatosítása mellett dönt, talán népszerűbb lett volna, ám 2011 végére államcsődbe taszította volna az országot. Itt érdemes megjegyezni, hogy a 2012-es választási év kemény próbatétel a román gazdaságpolitika számára: vajon elcsábul-e a jelenlegi kormány bizonyos engedmények megadására a választók megnyerésének érdekében, vagy ha netán irányváltás következne be a politikában, az kihatna-e a pénzalapok felhasználására és a gazdasági egyensúlyra?

Forrás: Kitekintő

Vissza
2012.
január
08. 21:33

Az IMF nem fog engedni

Az IMF nem fog engedni A jegybanktörvény lesz az egyik fő témája az IMF és a magyar küldöttség jövő heti tárgyalásainak - közölte az IMF főigazgatója Christine Lagarde a CNN honlapján a hét végén közzétett tévéinterjúban. "Nem engedünk, nem kötünk kompromisszumot, de nem is állunk fel a tárgyalóasztaltól" - válaszolta a jegybanki függetlenség kérdésének fontosságára vonatokozó kérdésre.
Tovább
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART