2011.
július
19. 06:51

Felmentették Képíró Sándort

Címkék:
Képíró-per (illusztráció) A Fővárosi Bíróság bizonyítottság hiányában nem jogerősen felmentette a háborús bűntettel vádolt Képíró Sándor volt csendőr századost. A 97 éves Képírót azzal vádolták, hogy 1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzián az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek kivégezésében. Ungváry Krisztián történész szerint Képíró felelőssége jogilag nehezebben fogható meg, mint morálisan, Karsai László történész pedig úgy látja: az ügyet a Wiesenthal-központ pörgette túl, hogy legitimizálja saját létezését.

A felmentő ítéletet a tárgyalóteremben ülők hangos tapssal és éljenzéssel ünnepelték. Képíró Sándor mintegy 15 perces tárgyalótermi tartózkodás során, az utolsó szó jogán közölte, hogy ártatlan, soha nem ölt, rabolt, a hazáját szolgálta, majd a 97 éves embert visszaszállították a kórházba.

A vád szerint 1942-ben a katonai vezetés elégedetlen volt a januári razzia első két napjának eredményességével, és a tiszti eligazításon azt kérték, hogy a Grassy József ezredes által kiadott írásos parancsban foglaltakon túlmenő tisztogatást tartsanak. Képíró és egy társa a parancsot írásban is kérték, de nem kapták meg. Az ügyész szerint Képíró ennek ellenére továbbította beosztottjainak a szóbeli parancsot, miszerint a magukat igazolni nem tudó zsidókat és szerbeket ki kell végezni, bizonytalan esetben pedig az igazolóbizottsághoz kell őket kísérni. A vádirat szerint Képíró osztaga kivégzett egy házaspárt, továbbá egy férfit és nőt. Elfogtak egy testvérpárt, és Képíró utasítására őket, valamint 30, korábban elfogott zsidót teherautóval a kivégzőhelyre szállítottak.

A bíróság bizonyítottság hiányában, nem jogerős ítéletben mentette fel Képíró Sándort. A tanácsvezető Varga Béla öt pontos tényállás-ismertetéséből az derült ki, hogy lényegében a vád összes pontját megalapozatlannak tartja: az újvidéki vérengzést megelőző, a karhatalom tagjai által Délvidéken elkövetett gyilkosságokról nem feltétlenül kellett tudnia Képírónak. Bizonyíthatatlan, mondta a bíró, hogy Képíró tudta, hogy az átadott foglyokat kivégezni viszik.

A bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy a dokumentumok, elsősorban a történtekkel kapcsolatos 1944-es per kevés fennmaradt irata, illetve a külföldre menekült Képíró társa, Nagy János 1948-as népbírósági tárgyaláson elhangzott tanúvallomása, elegendő-e, illetve hiteles-e a vádiratban foglaltak alátámasztására. 1944-ből alig maradt irat, a 48-as népbírósági per tanúvallomásainak esetében pedig felmerül, hogy azok kényszer hatására születtek. Ezért döntött úgy a bíróság, hogy kellő bizonyíték hiányában Képíró Sándort nem ítéli el.

Az újvidéki vérengzésen történteket a történészek elég jól feltárták, az ügyről íródott Cseres Tibor híres dokumentumregénye, a Hideg napok. Az, hogy a csendőrtisztek, köztük Képíró tudtak arról, hogy mi vár a foglyokra, nem lehet kérdés, hiszen Képíró pont ezért kért írásbeli parancsot.

A pert Ungváry Krisztián történész kontraproduktívnak és meghirdetett céljával ellentétesnek tartja. A háborús bűncselekményekben hozott ítéleteknek Ungváry szerint csak akkor lehet elrettentő ereje, ha azokat konzekvensen alkalmazzák. Amíg rengetegen élnek és virulnak olyanok, akik 1956 után háborús bűncselekményeket követtek el, amíg nincs politikai akarat például Biszku Béla bíróság elé állítására, a Képíró-per pont a remélttel ellenkező hatást fog kiváltani: a kritikusok kettős mércéről fognak beszélni, miszerint a valós bűnösök megússzák, miközben a cionista lobbi aggastyánokat állít bíróság elé – mondja Ungváry.

A történész szerint Képíró valamilyen szinten felelős, nem véletlenül állították 1943-ban (sokadrendű vádlottként) bíróság elé. Képíró felelősségének csak a mértéke kérdéses: tudomással bírt-e arról, hogy mi történt azokkal, akiket összefogdosott. Ungváry szerint jogilag nehezebben fogható meg a felelőssége, mint morálisan: a morális felelősség megítélése nem a bíróság, hanem a társadalom feladata kellene hogy legyen, csakhogy egy aggastyánt a társadalom nehezen fog morálisan elítélni.

Nem látja értelmét a Képíró-pernek a szintén történész Karsai László sem. Szerinte nem szabad “egy roskatag aggastyánt 70 évvel később ilyen, nem megfelelően előkésztett, élő szemtanúkkal nem alátámasztható, hiányos korabeli és szinte nem létező jelenlegi bizonyítékok alapján, egy megélhetési nácivadász hisztérikus önmutogatási és önigazoló vágya alapján perbe fogni”. A per oka Karsai szerint nem az, hogy az ügyészség talált egy bizonyíthatóan tömeggyilkos háborús bűnöst. Mint mondja, az ügyet a Wiesenthal-központ pörgette túl, hogy legitimizálja a saját létezését a magánfinanszírozói felé.

Karsai szerint nem bizonyítható Képíró tevőleges részvétele a tömeggyilkosságban: az, hogy ott volt, nem bizonyítja, hogy mit rendelt el pontosan. Karsai szerint ugyanakkor nem igaz, hogy Képíró nem tudta, mi történik, csakhogy a történészi és jogászi igazság elválik.

Karsai László szerint a pert nem lehetett volna jobban előkészíteni: az alapvető bajnak azt tartja, hogy a tényleges, legkomolyabb vizsgálatot lefolytató magyarországi (1942-44-es) vizsgálati anyag hiányzik, és a szerbiai hatóságtól sem kaptak segítséget az ügyészek. A tanúvallomások, bizonyítékok, dokumentumok túlnyomó része már nem fellelhető.

“1945 után Délvidéken sokakat kikértek, megkaptak, halálra ítéltek, nem lehet mondani, hogy nem nyerték el a főbűnösök a büntetésüket” – mondja a történész. – “Csakhogy Zuroffnak, a Wiesenthal Központ igazgatójának pont most kellett valamit felmutatnia. Őszintén kívánom hogy hagyja már abba, amit csinál, hogy ilyen módszerekkel, ilyen csekély bizonyító anyag birtokában próbál embereket meghurcolni. Ezt senkivel, egy volt csendőrtiszttel sem lehet megtenni.”

Forrás: nepszava.com

Vissza
2011.
május
05. 10:36

Kezdődik a háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor pere

Kezdődik a háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor pere Képíró Sándort 2009. szeptember 14-én gyanúsította meg háborús bűntett elkövetésével a Budapesti Nyomozó Ügyészség. Az akkor kiadott közlemény szerint a bűncselekményt "K. Sándor társtettesként követte el". Mint írták, a rendelkezésre álló adatok szerint 1942. január 23-án a K. Sándor vezette járőrosztag tagjai - a gyanúsított által beosztottjaihoz továbbított parancs alapján - az "újvidéki tisztogatás" során négy civilt lelőttek.
Tovább
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART