2011.
szeptember
25. 10:15

Figyel a kakukkos óra: kiállítás a szocialista állambiztonságról

Címkék:
kakukkos óra Babakocsiba rejtett fényképezőgéppel cirkáltak a kismamák, hónuk alá csapott táskájukkal fotózgattak az öltönyös urak, Örkény Istvánt pogácsahalmok takarták. Az egykori állambiztonsági szervek működésébe enged bepillantást a szocializmus időszakában készített titkos felvételek bemutatásával az OSA Archívum kiállítása.

Belső megfigyelés esetén figyeljünk arra, hogy táskánk asztalra való feltétele a fénykép készítésekor mindig indokolt legyen! Használjunk zsebkendőt vagy cigarettatárcát erre a célra! Utcai megfigyelésnél ügyeljünk a táska megfelelő szögben tartására! A helyszín egyértelmű bemutatásáról sem szabad elfeledkezni." Ezek a tanácsok az állambiztonsági munkára felkészítő, szigorúan titkos oktatófilmből származnak. A film több hasonló célú felvétellel és mintegy 250 állambiztonsági fotóval együtt az OSA Archívum Operatív fotó című kiállításán látható. A tárlat a titkos megfigyelés módszereinek bemutatásán keresztül a szovjet mintájú állambiztonság működésének logikájával is Az OSA Archívum kiállítóhelyén, a Centrális Galériában farostlemezekből kialakított labirintus fogadja a látogatót. A kanyargó falakon fényképek: utcarészletekről, beszélgető emberekről készített, elmosódott, ferde, fekete-fehér, csúnya fotók. Ezeket a képeket nem esztétikai céllal, hanem rejtett fényképezőgépekkel, titokban készítették az állambiztonság munkatársai olyan embereket követve, akiket valamilyen okból gyanúsnak vélt a hatalom, és titkos nyomozást folytatott ellenük.

Az állambiztonsági fotókat bemutató prágai vándorkiállítás meghívása adta az apropót az OSA Archívum munkatársai számára, hogy a cseh tárlat mellé elkészítsék annak magyar párját. Az Operatív fotó című kiállítás így két részből áll: a cseh részben négy-öt fotó és a jelentés egy rövid részlete mutat be egy-egy megfigyelési ügyet. A magyar rész nemcsak azért izgalmasabb, mert a képeken feltűnő embereket nagyobb eséllyel ismerhetjük: itt eredeti tárgyak is segítenek elképzelni egy erkölcstelen, végletekig paranoiás, körültekintő és profi rendszer mindennapi működését.

"Álcázó mechanika" és "konspirált dokumentálás"

A kiállítás elején egy kakukkos óra lóg hangsúlyos helyen. A lyukon azonban kakukk helyett egy fényképezőgép optikája néz ki. A preparált faliórát az Alkotmányvédelmi Hivatal raktárában találták. Szándékosan helyezték a kiállítás elejére, éreztetve, hogy milyen az, ha valakit titkos tekintetek figyelnek.

Beljebb az állambiztonság megfigyelési osztályánál leggyakrabban használt nyugatnémet gyártmányú, automata Robot fényképezőgép is megtekinthető egy vitrinben, méghozzá azzal a rafinált fémkerettel együtt, amelynek segítségével a masinát biztonságosan lehetett a táskában rögzíteni (az oktatófilm "álcázó mechaniká"-nak nevezi). Általában a táska csatját buherálták meg úgy, hogy a rejtett kamera optikája kikandikálhasson. A táska fedelét a helyére hajtva előállt a tökéletes álcázóeszköz: "a táskának csak a tetejét kellett nyomogatni az exponáláshoz"- magyarázza Mink András történész a kiállításon körbevezetve.

Az oktatófilm eligazít, hogyan kell a preparált táskát használni. A képkészítéshez az ideális távolság a megfigyelt célszemélytől számított négy méter, a leggyakrabban elkövetett hiba pedig a rossz szögben tartott táska. A földtől 120 centiméterre a hónunk alatt, egyenesen a célszemélyre irányítva, de nem feltűnően kell készíteni a fotókat - tudjuk meg a filmből.

Ugyanígy precíz tudománya volt a lehallgatókészülékek elhelyezésének. A vitrinekben látható pár rejtett készülék: az egyiket egy könyvespolc szegélylécébe csúsztatták, a másikat pedig egy öngyújtó rejtette. A lehallgatókészülékekben nem magnószalagot használtak, mivel annak nagy méretű változata is csak egy-két órányi anyagot tudott rögzíteni. Ezzel szemben az állambiztonságnál alkalmazott fémszálas technika akár 36 órát is felvett egyszerre.

Hogyan lesz az emberből ügynök?

A kiállítás elején a cseh ifjúságnak készített propagandafilm látható. Mink András elképzelhetőnek tartja, hogy az iskolában az osztályfőnöki órán vetíthették le a diákoknak. Magyar toborzófilm létezéséről nem tudnak, azonban propagandafilm nélkül is sokan jelentkeztek a magyar állambiztonságba. A jelentkezők gondos ellenőrzése után a kiválasztottak egyéves képzésen vettek részt. Ez idő alatt is kaptak fizetést, személyi igazolványukba valamilyen fedőfoglalkozás vagy belügyminisztériumi alkalmazás került. A hetvenes és nyolcvanas években az állambiztonság korülbelül négy-ötezer főnyi hivatásos állományt és polgári alkalmazottat foglalkoztatott, közülük hatszázan dolgoztak a belső elhárításnál. (A beszervezett ügynökök - besúgók - száma 1989-ben, a rendszerváltás idején nagyjából 50 ezer volt.)

Láthatatlan állambiztonság

'56 messzebb volt, mint '68 - magyarázza a történész arra a kérdésünkre, a csehszlovák vagy a magyar állambiztonsági apparátus volt-e kiterjedtebb. Mink András szerint a csehszlovák, ha nem is kiterjedtebb, de mindenképpen durvább volt. A Kádár-korszakban - tanulva a Rákosi-korszak tapasztalataiból - az állambiztonságot megpróbálták láthatatlanná tenni. A lakosság körében gyűlölt ÁVO, később az ÁVH még demonstratív jelleggel jelen volt a mindennapokban: egyenruhában grasszáltak, vitték el az embereket, és rettegésben tartották az országot. "Kádárék ezt akarták elkerülni" - mondja Mink András. "A hatvanas évek elejétől, ahogy a hatalom konszolidálódott, a nép egyetértésének a látszatát úgy próbálták meg fenntartani, hogy úgy tettek, mintha állambiztonság nem is létezne."

Nincs kép a nyolcvanas évekből

"Jelenleg másfél tucat kép található az Állambiztonsági Levéltárban ezekről a megemlékezésekről" - mutatja a történész az 1972. és 1973. március 15-én készült fényképeket a falon. Szerinte több ezer kép és sok száz órányi videó készülhetett ezeken a márciusi megemlékezéseken, de nem tudni, hova lettek a felvételek.

"A kiállítás nemcsak azt próbálja bemutatni, ami van, hanem indirekt módon arra is megpróbálja ráirányítani a figyelmet, ami nincs " - teszi hozzá Mink. "Miközben a cseh kollégák több tízezernyi fotóból válogathatták össze a kiállításuk anyagát, Magyarországon ez idáig a nyolcvanas évekből például alig került fotó az állambiztonsági levéltár birtokába.

"Elképzelhetetlen, hogy míg 1961-ben egy angol kereskedelmi ügynökről tucatszám készítettek a fényképeket, hogy a Szabadság téren hogyan ment vécére, addig a nyolcvanas években, amikor Magyarországon egyre aktívabbak lettek az ellenzéki csoportok, pont akkor ne csináltak volna fényképeket" - állítja a történész. "Ezeknek a képeknek a szisztematikus hiánya nem lehet a véletlen műve. Nem tudni, ezek a felvételek még megvannak valahol, vagy megsemmisítették, esetleg széthordták őket a nyomozást végző apparátus tagjai" - mondja.

A nyolcvanas évekről a kiállításon különös fotók tudósítanak: ezeket a képeket a megfigyeltek készítették üldözőikről. 1982 nyarán az állambiztonság új fegyvert vetett be, az ún. szoros személyi követést: ez azt jelentette, hogy amikor az áldozat kilépett az utcára, azonnal hat-nyolc állambiztonsági ügynök vette körül, akik lökdösték, rugdosták, sértegető vagy mocskolódó szavakat suttogtak a fülébe, és egész nap a nyomában voltak. Ennek a módszernek nem a dokumentálás vagy a megfigyelés volt a lényege, hanem a megfélemlítés. Kőszeg Ferenc, Rajk László és Demszky Gábor ezekről a szoros személyi követési módszerekről próbált felvételeket készíteni 1982 nyarán.

Örkény Istvánt is figyelték

A szűkös magyar anyagból a kiállítás rendezői 16-17 ügyet választottak ki. Próbáltak olyan eseteket választani, amelyekben ismert emberek voltak a célpontok. Így tűnik fel néhány képen virágos nyári ruhában és szandálban Heller Ágnes, amint férjével, Fejér Ferenc filozófussal a Vígszínházzal szemben lévő vendéglő előtt búcsúzkodik egy baráti házaspártól. A jelentés részletesen beszámol arról, hogy a házaspár az ebédet követően hogyan ment közösen a Pozsonyi úti delikáteszboltba és hogy mit vettek a zöldségesnél.

Feltűnik a képeken Örkény István író is, aki egy presszóban írókollégájával (Fekete Sándorral) együtt kávézott. Az ügynök ebben az esetben nem tanulhatta meg rendesen a tananyagot: az Örkény Istvánról készített képekbe nagy pogácsahalmok lógnak be.

Megjelenik a képeken Peter Doherty is, aki az ELTE angol tanszékének anyanyelvi lektora volt. Őt "tippszemély"-ként figyelték, vagyis abban reménykedtek, hogy mivel a tanár ír volt és baloldali, talán be lehet szervezni. "Ezt környezettanulmánynak hívták" - magyarázza Mink András. "Azt latolgatták, van-e olyan szegmense az életének, amivel meg lehet zsarolni, vagy vélt politikai meggyőződése okán önként is vállakozna-e erre."

Forrás: Origó

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART