2011.
március
05. 09:10

Hazavágyó jégkirálynő

Címkék:
Almássy Zsuzsa Arcok tegnapelőttről. Ma már szinte ismeretlenek, tegnap, tegnapelőtt meg mindennap velünk voltak. Sportolók, játékosok, versenyzők, edzők, akiket a sport emelt fel, akik a sportot felemelték, aztán egy idő után kikoptak sportéletünkből, csendben élik mindennapjaikat. Ilyen sportembereket kerestünk meg, és sorozatunkban igyekszünk bemutatni, hogyan élnek, mi lett velük. Egy ország szorított érte a téli hónapok során, amikor műkorcsolya-világversenyt közvetített a televízió. Még az utcák is elnéptelenedtek, amikor Almássy Zsuzsa lépett a jégre. Az egykori bajnoknő ma kettős állampolgárként Svájcban él, de úgy tervezi, hogy nyugdíjas éveiben újra hazatelepül.

– Zürich mellett él a férjével és két ikerlányával. Hogyan került Svájcba?
– Nem disszidensként jöttem, mi­után befejeztem a pályafutásomat, egy amerikai jégrevüben szerepeltem, és a társulatot gyakran meghívták Svájcba. Később úgy ragadtam itt, Zürich mellett, hogy a férjem testvérét tanítottam. A párom egyébként szintén magyar, Pauli László.

– Miért pont Svájc, ahol közismerten nehezen fogadják be az idegent?
– Ebben tényleg van valami, Svájcban valóban nem szeretik az idegeneket. Persze az évek során, amióta itt élünk, a mi családunk helyzete egyre jobb, de mégis érzem, ha itt maradnék, örökre idegen lennék. Én Magyarországon vagyok otthon, ahol születtem, az az én hazám.

– Érdekes, amit mond, mert amikor először keresni kezdtem, a korcsolyaszövetségben azt mondták, hogy amióta az édesanyja meghalt, minden kapcsolatot megszakított a magyar szövetséggel. Hogy is van ez?
– Nem tudom, kivel beszélhetett, mert én egyáltalán nem érzem, hogy mindenféle kapcsolatot megszakítottam volna. Székesfehérvárott több éven át tartottam szinkronkorcsolya-edzéseket, és a magyar műkorcsolyasportból is naprakész vagyok. A világversenyek során nagyon sokat találkoztam, beszélgettem Sebestyén Julival, nagyon jól ismerem őt, és sajnálom, hogy befejezte aktív pályafutását. Mindig gratuláltam neki, mert szép karriert futott be. De túl a sporton nem múlik el úgy év, hogy családostul nem mennénk haza nyaralni a Balatonra vagy Budapestre.

– Ugorjunk néhány évtizedet vissza: hogyan kezdődött műkorcsolya-pályafutása, karrierje?
– Mint sokan másokat, engem is az édesanyám vitt le a jégre. Talán még négyéves sem voltam, amikor a Városligeti Műjégpályán a kortársaimmal, barátnőimmel szaladgáltunk a jégen. Irtó rossz, csibész lányok voltunk, ezért az édesanyám rábízott egy műkorcsolyaedzőre. Olyan jól sikerült az edzővel való találkozás, hogy kilencévesen már ifjúsági bajnok voltam. Ez meghatározta további pályafutásomat.

– Amikor már felnőtt versenyző volt, mennyire jutott el önhöz, mennyire érezte, hogy egy ország szurkol önnek, vagy ahogyan Vitray Tamás a közvetítéseiben mondta: szorított önért?
– Nagyon. Tudtam, bárhol is vagyok a világban, otthon, Magyarországon mindenki értem, a sikereimért drukkol. Szerencsére nagyon jó versenyzőtípus voltam, és a szurkolói támogatás megsokszorozta az erőmet a versenyeken. Bíztak bennem az emberek, és én ezt megpróbáltam az eredményeimmel viszonozni.

– Kétségkívül sikeres volt, nagy eredményeket ért el. Ha lehet rangsorolni, melyikre a legbüszkébb?
– Mindenképpen kiemelném a sapporói téli olimpián elért ötödik helyemet, de büszke vagyok az Európa-bajnoki ezüstérmemre és a két bronzra is.

– Amikor annyira sikeres volt, gondolom, nem győzött válaszolni a sok szerelmes levélre. Vagy volt egy külön, erre a célra szerződtetett titkára?
– Nem, levelezőre, Mikes Kelemenre azért nem volt szükség. Kétségkívül rengeteg szerelmes levelet kaptam, és voltak közöttük olyan fiúk, akik tetszettek is. De ugye nagy a különbség, ha valaki a televízióban látott, vagy a mindennapi életben megismert. Randevúkra, szórakozni nem tudtam eljárni, mindig ott voltak a versenyek, az edzések, az edzőtáborok, az utazások. Két út közül kellett választanom, vagy én is élem a tinédzserek mindennapi életét, vagy az élsport mellett döntök. A sportot választottam, és soha nem bántam meg.

– A férjével hogyan ismerkedett meg?
– Laci Bázelben lakott, és ahogy az előbb említettem, a testvérét tanítottam korcsolyázni. Jó egy évig tartott az udvarlás, mire úgy döntöttünk, hogy összekapcsoljuk az életünket. Igazán jól tettük, mert azóta is boldog, kiegyensúlyozott a házasságom. Van két gyönyörű ikerlányom, Sabine és Judith.

– Ők nem korcsolyáznak?
– Korcsolyáztak, de ma leginkább nekem segítenek, ugyanis én itt, Zürichben több pályán is oktatom a műkorcsolyát és vele párhuzamosan a szinkronkorcsolyát. A szinkronkorcsolya betanításában és az edzéseken nagyon sokat segít mindkét lányom. Bár Sabine a barátjával most éppen világ körüli úton van, Judithot pedig az egyetemi tanulmányai miatt néhány hétig nélkülöznöm kell.

– Jó, hogy említi, hiszen ön Budapesten, a Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. Tudott valamit valaha is hasznosítani a diplomájából?
– Bevallom, nem sokat. De nagyon szép emlékeim vannak az egyetemen eltöltött öt évről, sok-sok barátot, egy életre szóló ismeretséget kötöttem. A mérnöki diplomám viszont valahol a szekrény mélyén lapul.

– Sok egykori nagy műkorcsolyázó választotta új hazájául Svájcot. Többek között a legendás Protapopov házaspár is. Szoktak találkozni gálákon vagy versenyeken?
– Igen, tudom, hogy Oleg és Ludmilla itt él Zürich mellett, de találkozni nemigen találkozunk, mert ők versenyzőkorukban is olyan maguknak valók voltak. De odahaza biztos sokan emlékeznek az egyik egykori nagy kedvencre, a svájci Denis Bielmannra, a piruettkirálynőre. Vele szinte napi kapcsolatban állok, és még mindig van verseny, ahol fellép. Azon a jégpályán gyakorol, ahol én oktatok.

– Az évek során a műkorcsolya is sokat változott, hogy mást ne mondjak, a korábbi dupla ugrások mellett ma már nem ritka a négyfordulatos ugrás sem. Meddig fejlődhet a sportág?
– Kétségkívül ma a szabadkorcsolyázás eredménye azon múlik, hogy ki hány és milyen nehézségű ugrást mutat be, minél több fordulattal. A mi időnkben még a zenével való összhangon volt a lényeg, és most mintha az új pontozási rendszer is újra errefelé kezdene mutatni. Én mindenesetre ezt próbálom a növendékeimnek továbbadni.

– És, mondja, mi a különbség a hétköznapi műkorcsolya és a szinkronkorcsolyázás között?
– Nagyon nagy a differencia, mert a szinkronkorcsolyázásban nem úgy van, hogy mindenki mindenki ellen lép jégre, hanem itt együtt nyerünk, együtt vesztünk, és egymást segítjük.

– És a növendékek között vannak jövendő Almássy Zsuzsák?
– Hát remélem, hogy lesznek. De ma még erre nem lehet egyértelmű választ adni, mert túl kicsik, túl fiatalkák még. Sok múlik majd a kitartásukon, én mindenesetre nagyon büszke vagyok rájuk.

– Svájcban él, de megtartotta a magyar állampolgárságát is. Nem gondolt arra, hogy valamikor férjestül, családostul hazatelepül?
– Dehogynem. Sőt mondhatom önnek, hogy ha nyugdíjas leszek, egészen biztos, hogy hazatelepülünk. Az persze lehetséges, hogy a lányaim továbbra is itt élnek majd Svájcban, bár ők is, hozzám hasonlóan, kettős állampolgárok. De ez majd az ő döntésük lesz. Addig viszont marad az évente egyszer-kétszer való hazautazás, nyaralás. Tudja, nem szeretném, ha esetleg a korcsolyapályák mellett feltűnnék, és az edzők azt gondolnák, hogy hazajött Almássy Zsuzsa, és az állásukra tör. Nem török én senkinek a helyére, egyszerűen szeretem a műkorcsolyát és a sportot.

Forrás: Magyar Hírlap

Vissza
2010.
december
25. 10:27

A 79 éves Bud Spencer forgat, mert nincs pénze

A 79 éves Bud Spencer forgat, mert nincs pénze A már 79 éves Bud Spencer megint kamerák elé áll, mert egész életében jól keresett ugyan, de abból nem sok maradt meg a nyugdíjas évekre.
Tovább
2011.
február
20. 06:52

Idős modellek járták a New York-i divathét kifutóját

Idős modellek járták a New York-i divathét kifutóját Modern Muses vagyis Modern Múzsák volt a magyar származású tervező, Adrienne Vittadini bemutatójának a címe a New York-i divathéten, amelyben azzal lepte meg a világot, hogy nem fiatal és nagyon vékony modelleken mutatta be a ruháit, hanem a modellszakmából kiöregedett, de ismert és szép modelleken. A helyszíni beszámolók szerint a hatás elsöprő volt, különösen, hogy már egy pár napja tart a divathét, és a nézők kezdenek ráunni az egy síkon mozgó modellekre.
Tovább
2010.
március
04. 07:46

Kétezer nyugdíjas művész vár hiába pénzére

Kétezer nyugdíjas művész vár hiába pénzére Hiába vár egy hete több mint kétezer idős művész - többük a Kossuth-díj vagy más rangos kitüntetés tulajdonosa - a februári nyugdíjára, mivel a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK) nem tudja utalni a járandóságukat - írja a Magyar Nemzet.
Tovább
2010.
december
29. 10:36

Makk Károly: Szíveskedjenek engem kellemesen elszórakoztatni

Makk Károly: Szíveskedjenek engem kellemesen elszórakoztatni Makk Károly csütörtökön ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját. Ötvenhat évvel ezelőtt forgatta első nagyjátékfilmjét, tavaly pedig a huszonharmadikat Így, ahogy vagytok címmel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miért csak húsz évvel a rendszerváltás után csinált politikai krimit, és ennyi tapasztalattal a háta mögött, hogyan értékeli a szakma mai helyzetét. A Kossuth-díjas filmrendező elmesélte, miért nem emigrált Amerikába, hány könyvet olvas egyszerre, melyik fiatal rendezőt tartja nagyra, a régi tanítványai közül kikkel jár még össze, illetve hogyan ismerkedett meg Francis Ford Coppolával és Fenyő Ivánnal. Azt is elárulta, hogy jó vígjátékot nagyon nehéz csinálni, valamint igenis számít a forgatókönyv.
Tovább
2011.
február
14. 03:32

Öreg vagyok, de a szeretet erőt ad!

Öreg vagyok, de a szeretet erőt ad! Családi vacsorára indult szombat este a 75 éves Sztankay István; azt még álmában sem gondolta, hogy a kis óbudai étteremben, ahová gyermekei hívták meg, több tucat barátja és pályatársa várja izgatottan.
Tovább
2010.
április
19. 10:36

Somló, a friss kisnyugdíjas

Somló, a friss kisnyugdíjas Somló Tamás, a legendás LGT együttes tagja elérkezett a nagy vízválasztóvonalhoz: idén májustól nyugdíjas lesz! Persze ez nem jó hír, mivel nyugdíja mindössze 28.500 forintos lesz. Ez bizony kevés.
Tovább
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART