2011.
június
25. 09:59

"Higgye el, megdöbbentően kevés" - Politika és nyugdíj

Címkék:
Demszky Gábor Bírósághoz fordul Demszky Gábor, mert nyugdíjalapjába nem számítják bele azt a nyolc évet, amikor a nyolcvanas években – ellenzéki tevékenysége miatt – közveszélyes munkakerülőnek minősítették. De a nyugdíjszámítás szempontjából az 1956-os részvétel, a foglalkoztatási tilalom vagy épp a halálraítéltként siralomházban töltött hónapok miatt kieső idő beszámítása sem egyértelmű.

– Ha Berecz János harminc éve személyesen telefonált volna ide, megijedtem volna – ezzel fogad a lap sokat látott olvasószerkesztője.

A fiatalabbak kedvéért: Berecz a rendszerváltás előtti évek egyik legbefolyásosabb politikusa volt, 1987-től az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Volt súlya, ha valakit személyesen hívott.

Most viszont azért jelentkezett nálunk, mert a minap a nyugdíjáról faggattuk, és az akkor közölt információt szeretné pontosítani.

– Nem huszonegyezer, hanem huszonegyezer-nyolcszáz forinttal mentem nyugdíjba.

Köszönjük. Még 1991 januárjában, a hatvanadik születésnapja után, egy kft.-ből történt a nyugállományba vonulás. Nyugdíja inflációkövetően évről évre emelkedett.

– Az összegnek a politikai múltamhoz semmi köze; kizárólag az évek számától és a munkában töltött időtől függ. Annak idején sem bántott, hogy keveset kapok. Örültünk, hogy túléltük a rendszerváltást – mondja az egykori pb-tag.

Persze – ha már a politikusok nyugdíjáról beszélünk – nem Berecz volt sokáig a slágertéma, hanem egy még Berecznél is régebbi nyugállományú elvtárs. Tavaly nyáron volt hír, hogy Biszku Béla, az 1956-os megtorlásokat levezénylő belügyminiszter állítólag havi 642 ezer forint állami apanázst kap.

A Jobbik rögvest törvényjavaslatot nyújtott be „az előző rendszer haszonélvezőinek kiemelt nyugdíja” ellen, mondván, „a diktatúra kiszolgálói esetenként 650-700 ezer forintos nyugdíjat élveznek”. Aztán kiderült, hogy egy 1991-es törvény megszüntette a kiemelt politikai nyugdíjakat. Biszku Béla „csupán” kétszázezret kap, „özvegyivel” együtt kétszáznegyvenet. Kerestük Biszkut, de nem értük el. Tavaly úgy készítettek vele és róla ’56-os szerepéről dokumentumfilmet, hogy félrevezették. Azóta újságíró számára elérhetetlen.

Ellenben szinte azonnal fölkapta a telefont a Független Kisgazdapárt egykori alelnöke, az Orbán-kormány idején az Országgyűlés honvédelmi bizottságát is vezető Lányi Zsolt. Lányi 1989-ben töltötte be a hatvanat, és saját kft.-je ügyvezető igazgatójaként ment nyugdíjba. Úgy viszont több pénzt kapott, mint amennyi kezdő parlamenti képviselői fizetése lett volna.

– Akkoriban hatvanezer forint volt a nyugdíjam. A parlamenti munkát pedig 56 ezer forintos tiszteletdíjjal kezdtem, ami pótlékokkal persze idővel 200 ezer fölé ment. Ez ugyan több volt, mint a nyugdíjam, ám a nyugdíjalapba nem számított. Így a képviselőként töltött nyolc évem nélkül is fillérre anynyit kapnék, mint most. De nincs ezzel baj. Az ember nem azért megy képviselőnek, hogy pénzt keressen, azt csak munkával lehet.

Persze előnye is volt a különös konstrukciónak: Lányi és a többi nyugdíjas honatya parlamenti fizetése mellett nyugdíjat is kapott a T. Házban töltött évek alatt. Lányi 1956-ban egy munkástanács titkára volt, ezért a forradalom után kirúgták a munkahelyéről, és rendőri felügyelet alá helyezték.

– Állami vállalatnál még segédmunkásnak sem vettek fel, de egy kisszövetkezetnél szerencsére el tudtam helyezkedni. Előbb üveges ktsz-ben lettem üvegszállító, majd cserépkályha-építőnél csempekészítő. Utána állami céghez kerültem, majd kisszövetkezetet csináltam, abból meg a kft.-t.

Lányi egykori főnöke, Torgyán József doktor is kacifántos múlt alapján kapja az állami apanázst.

– Kérném szépen, több mint ötven év után 2002-ben úgy mentem nyugdíjba, hogy egy másodpercig nem voltam betegállományban – szögezi le telefonon az elnök úr. – Miután nem voltam hajlandó belépni a Magyarországi Kommunista Pártba, és a nemzetközi karrier lehetőségét is elutasítottam, így a segédmunkától is eltiltottak. Én mégis el tudtam helyezkedni, igaz, betonná fagyott homokot kellett csákányoznom mínusz húsz fokban éjjel az Acélöntő és Csőgyárban, máskor pedig a Ganz Darugyárban másodmagammal acéldrótot kellett a magasba vinni, megint máskor pedig a Hutter Olajban, amely, megjegyzem, ma Rákospalotai Növényolajipari Vállalat, nos, ott ünnepnapokon vagont raktam ki.

Kérdezzük, mennyi az elnök úr nyugdíja.

– Kérném szépen, én egyáltalán nem akartam nyugdíjba menni. Hogy hetvenéves koromban mégis erre kényszerültem, annak politikai okai voltak. De persze amint megszűnt az országgyűlési képviselői státusom, rögtön folytattam az ügyvédi praxist, az már nem számít bele a nyugdíjba.

Szóval mennyi az annyi?

– Kérném szépen, meg kell hogy mondjam önnek, megdöbbentően kevés.

Konkrétan?

– Rengeteg olyan emberrel találkoztam, aki magasabb nyugdíjat kap, mint én. De ezzel nem kívánok foglalkozni.

Megelégednénk a nagyságrenddel.

– Higgye el, megdöbbentően kevés, különösen az elvégzett hatalmas mennyiségű munka és befizetett rengeteg adó fényében.

„Nyugodtan mondd meg, hogy kétszázezer!” – hallunk határozott asszonyi hangot a háttérből. Gyanítjuk, Torgyánné Cseh Mária szólt közbe.

– Nos, kétszázezer körül van – böki ki az elnök úr. – Kupa Mihály barátom mondta egyszer, hogy dolgozni csak a bolond ember szeret, ám én vele szemben határozottan állítom: a munkát a Jóisten egyik legnagyobb adományának tartom.

Torgyán József természetesen hallott Demszky minapi nyugdíjafférjáról.

– Ha a volt főpolgármester úr olyan munkacentrikusan gondolkozott volna, mint én, lehetetlen, hogy ne tudott volna elhelyezkedni – szól az elnök. – Ennyi éven keresztül pedig kifejezetten képtelenség, mert a közveszélyes munkakerülést a törvény is büntette.

Mécs Imre sorsa még a mínusz húsz fokban csákányozó Torgyánénál és a felfüggesztett Demszkyénél is cudarabb volt – mégis talált munkát. Mécset 1956-os cselekedeteiért halálra ítélték, majd életfogytiglanra enyhítették büntetését, végül 1963-ban szabadult. Ezután kutató-fejlesztő mérnökként dolgozott, találmányai jelentős bevételt biztosítottak számára, amiből jutott ellenzéki társainak támogatására is.

A rendszerváltás után ítéletét megsemmisítették, őt magát rehabilitálták; 2000-ben nyugdíjazták, járandóságának kiszámításakor figyelembe vették az egyetemi és a börtönéveit is.

– Az ötvenhatosok számára két nyugdíjrendelkezés született – mondja Mécs. – A Horn–Kuncze-kormány az 1956-os emlékéremmel rendelkező körülbelül hétezer fő nyugdíját nagyjából az átlagnyugdíjra emelte. Ami sokaknak hatalmas segítséget jelentett, hisz korábban legfeljebb segédmunkások lehettek. A másik intézkedés az első Orbán-kabinethez köthető: a forradalmi tetteik miatt legalább három év börtönt elszenvedők számára biztosítottak 30-50 ezer forint nyugdíj-kiegészítést.

Mécs Imre nyugdíja ma 223 ezer forint, ebből 130 ezer a munkában töltött évekért, a többi ’56-ért jár.

– Kivételesen szerencsés voltam. De sok ’56-os társam a nyomor határán volt és van ma is – teszi hozzá Mécs.

A történész Kenedi Jánosnak később gyűlt meg a baja a hatalommal. Ismert ellenzékiként 1968 őszén indítottak ellene „bizalmas nyomozást”, majd 1971-ben az egyik rendőri figyelmeztetését követően azonnal kirúgták munkahelyéről, a Magvető Kiadóból, ahol szerkesztőként dolgozott. Egészen a rendszerváltásig „foglalkoztatási, publikációs tilalom” alatt állt, tizenkilencszer utasították el útlevélkérelmét. Így hivatalos „szolgálati évei” csupán 1966 és 1971 között, valamint 1990-től napjainkig, az ’56-os Intézet Közalapítvány megszüntetéséig igazolhatóak.

– Természetesen a húsz-évi folytonossági hiány közepette is folyamatosan dolgoztam, jobbára „négergént”, más neve alatt, amit kétséges, hogy a nyugdíjfolyósító elfogad-e. Így körülbelül harmincezer forintra számíthatok.


Kenedinek bírósághoz kell fordulnia.

– Számos dokumentum bizonyítja, hogy az MSZMP és az Állambiztonsági Szolgálat rendre megakadályozta, hogy bárhol is hivatalosan állásba vegyenek, még alkalmi szerződéseim teljesítését is párthatározatokkal akadályozták meg – állítja a történész. – De ennek megítélése a nyugdíjfolyósítás szempontjából bírói mérlegelés kérdése lesz.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjjogi és Hatósági Ügyek Főosztályának tájékoztatása szerint: „A politikusok, párttagok, önkormányzati képviselők esetében nincs az általánostól eltérő szabályozás. Az országgyűlési képviselői nyugdíjra, a polgármesteri nyugdíjra és közszolgálati járadékra való jogosultság feltételeiről azonban külön jogszabályok rendelkeznek. Ezek az öregségi nyugdíj igénybevételéről tartalmaznak az általánoshoz képest kedvezőbb rendelkezéseket. A törvény által meghatározott nyugdíjkorhatár betöltése előtt már igénybe lehet venni az öregségi nyugdíjat, ha az illető a jogszabályban meghatározott további feltételeknek is megfelel. A jogszabályok szerint az országgyűlési képviselő a korhatár betöltése előtt öt, a polgármester a tisztség betöltésétől függően három, öt vagy hét évvel a nyugdíjkorhatár betöltése előtt jogosult az öregségi nyugdíjra. Természetesen mindenki szabadon dönthet arról, hogy ezt kéri-e.”

A nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi átlagkereset összegétől függ. Az igénylő foglalkozása vagy politikai tisztsége a nyugdíj kiszámítása szempontjából irreleváns.

– Szakmai és politikai kérdés azoknak az országgyűlési képviselőknek és polgármestereknek a nyugdíjkedvezménye, akiknek megszűnik a megbízatása, és közel kerülnek a nyugdíjkorhatárhoz.
A kérdésben a helyes arány lenne meghatározó
– mondja a nyugdíjrendszerben jártas forrásunk.

A szakember szerint túlzóak a kedvezmények, különösen a polgármesterek esetében.

– A korkedvezmény mértékét nem a munkával töltött ciklusok számától kellene függővé tenni.

A jogszabály azt sugallja, hogy „nem értenek semmihez”, ezért is süthetik rájuk a megélhetési politikusok elnevezést. A szabály, miszerint az országgyűlési képviselőknél a korkedvezményt az előrehozott, és nem az általános öregségi nyugdíjkorhatártól számítják, erősen aggályos, sőt etikátlan. Persze szükség van ésszerű kivezetésre. De ez lehetne például a megbízás megszűnését követően néhány havi speciális juttatás, ami után a nyugdíjat már az általános szabályok szerint számítanák. Az ugyanis vállalhatatlan, hogy mindenki másnál szigorodnak a nyugdíjszabályok, míg az országgyűlési képviselőknél és a polgármestereknél egy az egyben megmaradnának a kedvezmények.

Forrás: 168 óra

Vissza
2011.
március
26. 08:14

Demszky kevesli öregségi nyugdíját

 Demszky kevesli öregségi nyugdíját Korkedvezményes nyugdíjért folyamodott Demszky Gábor. A volt főpolgármesternek meg is állapított egy összeget a nyugdíjfolyósító, ám ezt a volt politikus kevesli – értesült a Bors.
Tovább
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART