2012.
október
26. 11:32

Húsz éve terelték el a Dunát

Címkék:
vízlépcső Pereg a film: holdbéli táj, szárazságtól töredezett föld, kavicssivatag. A Duna elterelése előtt vízzel táplált szigetközi mellékág volt. A TV híradó-részlet 20 évvel ezelőtti. Akkor, 1992 október végén terelték el a Dunát. A jubileum nem ünnepi, nem is ezért emlékeztek meg róla Dunakilitin a folyóért aggódó, s a Szigetköz értékeit menteni akaró térségiek. Sokkal inkább azért, hogy ráirányítsák a figyelmet, eltelt ugyan két évtized, de még ma is aktuális a követelés: vizet a Dunába.

A térségben élők nem felejtik el, hogy mi történt a bős-nagymarosi szerződés felmondása után, nem felejtik az emblematikus "papírtigrist", a zöld mozgalmároknak az ország közvéleményét és a döntéshozókat is félrevezető kijelentéseit arról, hogy a Dunát nem terelik el a szlovákok. Emlékeznek a szivattyús vízpótlás abszurditására, s emlékeznek arra is, hogy a hullámtéri károkat enyhítő fenékküszöb megépítésének engedélyére a Duna elterelése után három évet kellett várni. Nem felejtik, hogy a remélt előnyös hágai döntés érdekében beáldozták a Szigetközt. Emlékeznek és emlékeztetnek, hogy még egyszer húsz éve nincs már a Szigetköznek a túlélésre.

Az a torzó sem engedi feledtetni a történteket, amely Dunakiliti határában áll. A beruházás leállításának pillanatában a tározó és a vízlépcsőrendszer "kulcsaként" emlegetett dunakiliti duzzasztómű üzemkész állapotban volt. Utóbbi feladata lett volna a duzzasztott vízszint előállítása a bősi erőmű részére, emellett pedig biztosította volna a vízutánpótlást a Szigetköz számára. Mindez az államközi szerződés felmondását és a beruházás leállítását követően elmaradt. "Nem gondoltuk volna, hogy hároméves megfeszített munkával ipari műemléket építünk" - jegyezte meg némi keserűséggel a hangjában Mikó István, a félbemaradt dunakiliti beruházás akkori főmérnöke a rendezvényen.

A beruházás felfüggesztése után az akkor még csehszlovák fél megépítette a C variánst, a saját duzzasztóművét Dunacsúnynál, a Duna vizét pedig áttöltötte.

A papírtigris ugrani készül

A C változat munkái 1991 decemberében kezdődtek. Addigra már több jelzés érkezett mértékadó szakértőktől a valós helyzetről és a várható fejlemények veszélyeiről. Ehhez képest a Duna körös Vargha János, Király Miklós, Hajósy Adrienn és más "zöld mozgalmárok" a szlovák lépéseket és közléseket egyszerű ijesztgetésnek minősítették, és váltig hangoztatták a sajtóban és minden egyéb fórumon, hogy bármilyen tárgyalás a másik féllel a magyar érdekek ellen való - emlékezett Horváth József címzetes államtitkár, akkori köztársaság megbízott.

1992 nyarán Dunakilitin és Rajkán a folyó túloldaláról áthallatszott a munkagépek dübörgése. A papírtigris ugrani készült. Érezve a veszélyt, a térség lakossága megmozdult. Különféle szervezetek megannyi javaslattal bombázták az illetékes tárcák vezetőit. A "zöld próféták" azonban másként látták a helyzetet. Nyomatékosan figyelmeztettek, hogy "nem szabad bedőlni a szlovák trükknek, mivel a szomszédok ezzel csak azt akarják elérni, hogy helyezzük üzembe a duzzasztót" - mutatott rá Horváth József.

1992 októberének utolján megkezdődött a Duna-meder elzárása, és két hét múlva a folyó új útra kényszerült. "Az édesanyám elzárta a televíziót amikor meglátta a mederelzárás képsorait" - idézte fel a drámai történések hatását az egykori köztársasági megbízott.

És bekövetkezett az, amit a szakemberek prognosztizáltak: az áttöltést követően 2000 hektáron a folyóágakból kiszaladt, eltűnt a víz. Látván a bajt, a térség lakói, a települések vezetői a köztársasági megbízott irányításával akcióba léptek, tudták, hogy cselekedniük kell. A vízügyes szakemberekkel összefogva konkrét javaslatot dolgoztak ki a kárenyhítésre. Mindez nem tetszett azoknak a köröknek, amelyek azt állították: "magyar érdek, hogy lássa a világ, miként pusztul el a szigetközi ártéri erdőség, hogyan vergődnek még egy ideig a kiszáradó folyóágak halai" - idézte az egyik korabeli lapot 1993-ból Horváth József.

Keresztgátas megoldás, szivattyús vízpótlás?

A kormány az áttöltés hatásait környezeti katasztrófának minősítette, elrendelte a kárenyhítést és fedezetül 100 millió forintot biztosított. A terv-változatok közül a Győrben készült keresztgátas megoldást - a ma is sokak által szitokszónak tartott fenékküszöb megépítésére - fogadta el a kabinet. Mégis csak két év múlva, 1995-ben épülhetett meg a létesítmény. Befolyásos erők ugyanis minden eszközt megragadtak a terv megvalósításának megakadályozására.

A köztes időben akár lázálomba illő ötletek találtak pártfogókra. A legabszurdabb talán a szivattyús vízpótlás volt parlamenti határozattal, milliárdos költséggel.

Hogy mibe került a keresztgát kivitelezése? Nem érte el a 200 millió forintot, a helyi szakemberek pedig döntően ingyen vagy főállásban egyébként is járó javadalmazásukért dolgoztak.

Eközben a különböző tárcáknak készült, vízlépcsővel és vízpótlással kapcsolatos szakértői munkákra, a térség kutatására szánt összeg milliárdos nagyságrendet tett ki. Ezt állapította meg a Kormányzati Ellenőrző Hivatal ellenőrzése 1994-ben, amelyet a köztársasági megbízott kezdeményezett. "Hegyek vajúdtak és egereket szültek" - jegyezte meg maliciózusan a rendezvényen a volt köztársasági megbízott.

A fenékküszöb és a hozzá kapcsolódó műszaki megoldások beváltak. A mellékágrendszerekben javult a vízminőség, nőtt az árvízi biztonság, a belvizek kártételei pedig csökkentek. Ugyanakkor az Öreg-Duna továbbra is árvízi kockázatot jelent, mivel az alacsony vízállás miatt a növényzet elburjánzott a mederben, így a folyó nem képes levezetni a mértékadó árvizet - hangoztatta Jakus György, a régió vízügyi szervezetének egykori igazgatója.

A vízpótlás eddig a Felső-Szigetközt érintette, az Alsó-Szigetköz továbbra is vízhiányos állapotban van. A szakember szerint az Öreg-Dunán sincs esély a kívánatos vízszint helyreállítására, ha elmaradnak a vízszint emelését célzó műszaki beavatkozások a mederben. Ez a folyamat duzzasztással, fenékküszöbökkel valósítható meg, ezt az eszközt azonban "a politika kihúzza a vizes szakma kezéből" - mondta a korábbi vízügyi vezető.

Kihajóforgalom, szelid turizmus, nemzeti park a helyiek álma

A Duna és a mellékág-rendszerek kapcsolatának rendezését a főmederben három fenékküszöbbel oldaná meg a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület. Ez a működő rendszer továbbfejlesztése lenne. A fenékküszöb a medrek minden irányú átjárhatóságát lehetővé teszi, nem akadályozná sem a kishajó forgalmat, sem az élőlények szabad vándorlását - érvelt a javaslat mellett Pannonhalmi Miklós, egyesületi tag.

Egyben visszautasította a Duna Charta állítását, amely azzal támadja a javaslatot, hogy az el akarja zárni a főmedret. Szó sincs erről, a kezdeményezés éppen átjárhatóvá akarja tenni a medreket, és a part mentén a hagyományos legeltető gazdálkodást is segítené - szögezte le a szakember, hozzátéve, hogy a helyi lakosok véleménye szerint ez a változat legkevésbé bolygatja a környezetet.

Mit akarnak a szigetköziek, miként élnének a táj nyújtotta adottságokkal? Dunakiliti kishajóforgalmat indítana a duzzasztómű zsilipje segítségével. Csakhogy ez egyelőre lehetetlen, parlamenti határozatok korlátozzák ugyanis a dunakiliti duzzasztóműben megépült létesítmények használatát. Ezért is kérte Szokoli Sándor polgármester a térség országgyűlési képviselőit, hogy kezdeményezzék ezeknek a parlamenti döntéseknek a felülvizsgálatát.

Dunasziget a szelíd turizmusra voksol, amely a motorok zajával nem zavarná az élővilágot. Ezzel nincs egyedül, hiszen a szigetköziek többsége minőségi szelíd turizmussal váltaná fel a tömegturizmust. És nemzeti parkot szeretnének, amely megőrizné az értékeket, turisztikai attrakciót és önfenntartást biztosítana.

Az emlékező eseményre meghívták a fővárosi zöldszervezeteket és a tárca illetékesét. Az egybegyűltek kíváncsiak lettek volna aktuális álláspontjukra Szigetköz ügyében. De senki sem érkezett Budapestről Dunakilitire.

Forrás: MTI

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART