2012.
március
24. 10:22

Jogos önvédelem – Ezt tehetjük, ha betörők rontanak ránk

Címkék:
pisztolyos nagyi Nem tartanak attól, hogy sokan visszaélnek a jogos védelem adta jogi lehetőséggel. Az pedig meglepte, hogy ezzel kapcsolatban szakemberek is megfogalmazták félelmeiket – jelentette ki Kónya István, a Kúria büntetőkollégiumának vezetője az m1 Ma reggel című műsorában.

Mint mondta: ez a tényállás eddig is szerepelt a büntető törvénykönyvben. E szerint nem büntethető, akinek a cselekménye saját, illetve mások személye, javai vagy a köz ellen intézett, ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Akik ennek kapcsán az erőszak eszkalációjáról beszélnek, mintha azt feltételeznék, hogy a jogos védelem határainak a kitágítása anarchiát teremtene, és az államilag szervezett társadalom felborulna. Nyilvánvalóan nem így van, továbbra is az állam feladata garantálni a közrendet, megvédeni a polgárokat. Azonban tudomásul kell venni, hogy a hatóságok nincsenek ott minden pillanatban, és az állampolgárnak szüksége lehet arra, hogy hatékonyan tudjon védekezni, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerül, mert a jogtalan támadó van előnyben. Ezeket az élethelyzeteket modellezte a törvény – érvelt Kónya István.

Nem a megtámadottnak kell bizonyítania

Hangsúlyozta: aki terhelt helyzetben van, annak a bűnösségét a vádhatóságnak kell bizonyítania. Vagyis nem a megtámadottnak kell bizonyítani, hogy jogos védelmi helyzetben volt, hanem adott esetben a vádhatóságnak ennek az ellenkezőjét. Azok a példák, melyeket ilyenkor megemlítenek, hogy valakit csapdába ejtenek, vagy így akar leszámolni valaki a haragosával, valójában kívül esnek a jogos védelem körén, ez ugyanis előre kitervelt emberölés, annak is a súlyosabban minősített esete. Ezt fel kell deríteni, és az illetőt meg kell vádolni, ilyenkor szóba sem kerül a jogos önvédelem.

Csak a tényleges önvédelem számít

Nem arról van szó, hogy ezek után a combunkat verdeső colttal járkálunk az utcán, szabad fegyverviselés lesz, és mindenki leszámolhat a haragosával. Nem így van, hiszen a jogos védelem szabályait, a megtámadott helyzetét, a szükségességet és az arányosságot a bíróság továbbra is vizsgálja majd, csak ott nem, ahol abból kell kiindulni, hogy a támadás az élet ellen irányult, vagy olyannak kell tekintetni, mintha az ellen is irányult volna – magyarázta a büntetőkollégium vezetője.

Egy új büntetőkódex születésekor természetes, hogy az a bírói kar, mely mindennapi munkaeszközét kapja meg, és az a társadalom, melynek oltalmára a törvény hivatott, nagy a várakozása. Mint mondta: voltak félelmeik, hogy a jogalkotót elragadja a mindenáron való újítani akarás vagy a képzelet, azonban kellemes meglepetés érte őket ebből a szempontból, az évszázados jogelvek és a bírói gyakorlat alapjai érintetlenül maradtak. A tervezet megőrizte a büntetőjogi felelősség alapvető tételeit, így a bűnfelelősséget, a szándékosságot, a gondatlanságot, a bűncselekmény, a társadalomra veszélyesség fogalmát – tette egyértelművé.

Továbbra sem lehet "bosszút" állni valakin

A tárca álláspontja az, hogy a jogtalan támadás elszenvedője csak a támadás elhárításához szükséges erőt alkalmazhat, a puskát tehát a KIM illetékesei szerint sem foghatjuk és süthetjük el csak úgy a betörőre. Ahhoz több kell. Ha sikerül, mondjuk, egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással földre vinni a támadót, majd segítséget hívni, hogy ne menekülhessen el a rendőrség megérkezéséig, utána már tilos péppé verni a fejét pusztán azért, hogy okuljon belőle a jövőre nézve. Bűncselekményt követ el, aki megteszi. Aki pedig fegyverrel védekezik, és – csak a példa kedvéért – lábon lőtte támadóját, ezután már nem lőhet bele még egy fél tárat biztos, ami biztos alapon.

Az arányosság számít

Más a helyzet a tárca válaszában felvetett arányosság kérdésével. Azt ma már senki sem várja el a megtámadottaktól, hogy védekezéskor mérlegeljék, az általuk használt eszköz nagyjából egyenértékű-e a támadó által alkalmazott erőszak mértékével. Ráadásul a menthető felindultság és az ijedtség akkor is kizárja a megtámadott megbüntetését túlzott erőszak miatt, ha például egy sodrófával szilánkosra törte az őt puszta kézzel megtámadó betörő karját. Márpedig akit megtámadnak, általában megijed, mint ahogy igencsak felindult lesz az, aki tetten ér egy betörőt. Elvileg tehát a jog ma is a megtámadottat védi.

Jelenleg kevésbé vizsgálják az önvédelmi tényezőt

Kónya István a Legfelsőbb Bíróság képviseletében több szakmai konferencián is szólt már arról, hogy a jogos védelem címén hozott felmentő ítéletek döntő többsége még mindig a Legfelsőbb Bíróságon születik. Alsóbb szinteken a bírák vagy nem mernek ilyen döntéseket hozni, vagy nincs elég idejük ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló adatok alapján jogilag korrekt felmentő ítéletet hozzanak ezen a címen. Mentségükre legyen mondva, hozott anyagból dolgoznak. S az eddigi gyakorlat szerint a rendőrség és az ügyészség is a könnyebb utat járja. Ha többeket verekedésen érnek, jellemzően csoportos garázdaságért mindenkivel szemben eljárást indítanak, a rendőrök sok esetben nem is vizsgálják, hogy ki kezdte a verekedést, és ki az, aki tényleg csak védekezett. Annak ellenére sem, hogy ma már nincs kitérési kötelezettség, azaz senkitől sem várja el a jog, hogy ha úgy érzi, meg akarják támadni, meneküljön, ha valahol „gyanús alakokat lát”, térjen le a megszokott útjáról, menjen haza egy kis kerülővel.

Bonyolultabb jogi esetek

És nemcsak a nagy számban előforduló, kisebb súlyú ügyekben nem vizsgálják a jogos védelem lehetőségét. Többször is foglalkoztak már Szántai Attila történetével. A sashalmi hoteltulajdonost hetekig zsarolta a rendőrség által az ország legnagyobb és legveszedelmesebb bűnszervezetének tartott „fekete sereg”. Többszöri felszólításukra sem fizetett védelmi pénzt, ezért egy alkalommal elfogták, levetkőztették és megverték. Egy szál alsónadrágban szökött meg fogvatartóitól, akik azonban a panziója előtt utolérték, majd amikor sikerült kitépnie magát a kezükből, az épületbe is betörtek, csak hogy visszavigyék „a főnök elé”, és aláírassák vele a védelmi pénz leplezésére szolgáló szerződést. Szántai engedéllyel tartott fegyverével fenyegetve próbálta távozásra bírni őket, de támadói nem adták fel. Több figyelmeztető lövés is eldördült, mire egyikük Szántai fegyvert tartó kezére vetette magát. A pisztoly elsült, a támadó holtan esett össze. Társa „most megöllek...” felkiáltással, késsel a kezében indult felé, mire a panziós újra lőtt. A férfi súlyosan, de nem életveszélyesen megsebesült.

A bíróság azonban első- és másodfokon is elhitte, hogy Szántai minden ok nélkül kezdett lövöldözni. Hat és háromnegyed évet ült le a jogerősen kiszabott 13-ból, amikor egy bíró, helyt adva ügyvédje perújítási kérelmének, új eljárást rendelt el, majd egy másik bíró első fokon felmentette. Az ügyészség fellebbezett. Nem azért, mert Szántai szerinte jogtalanul használta volna a fegyverét. Az nem tetszett neki, hogy az első támadó életét kioltó lövést a bíró fegyverbalesetnek minősítette, mivel a pisztoly dulakodás közben sült el. Szerinte az is jogos védelmi helyzet volt, s akár véletlenül sült el a pisztoly, akár Szántai húzta meg a ravaszt, a fegyverhasználatra önvédelemből került sor. Szántai Attila szempontjából ez a gondos jogi munka (bárcsak a nyomozás idején lettek volna ilyen alaposak, jegyzi meg, mert akkor nem ült volna hat évet és kilenc hónapot) azt jelenti, hogy még hónapokig büntetőeljárás hatálya alatt áll gyilkosság gyanúsítottjaként, annak minden következményével együtt.

A lopás csupán "gyerekcsíny"?

És ez egy nagy ügy volt, gyilkossági ügy. Sokkal kiszolgáltatottabbak, sokkal kevésbé érzik, hogy a jog őket, a megtámadottakat, meglopottakat védené, akiknek a termését nap nap után megdézsmálják, az állataikat ellopják, a cserepet a házuk tetejéről elviszik. Épp nem rég ítélt el a Debreceni Ítélőtábla egy tiszaluci férfit, aki áramot vezetett a kerítésébe, mert elege lett abból, hogy szomszédja gyerekei bejárnak az udvarára, felmásznak a háza tetejére, és ledobálják a cserepeket. Két évet kapott, mert amit tett, a bíróság szerint nem jogos védelemből, nem a vagyona védelmében tette, csupán egy gyerekcsínyt akart ilyen brutális módon megelőzni. Azt a kesznyéteni embert is megrótták, aki az uborkáját védve tolvajok ellen a kerítésen belül kiépített villanypásztorba vezetett áramot.

A törvény ismeri a megelőző védelem fogalmát, de előírja, hogy csak olyan eszközzel lehet vagyontárgyakat és terményt védeni, amely emberi élet kioltására alkalmatlan. Ellenkező esetben a megtámadott, azaz esetünkben a meglopott felet terheli minden felelősség a következményekért. Ilyenkor az a kérdés is másodlagos, hogy ugyan mit keresett az elkövető egy másik ember portáján, s miért szedett éjnek évadján uborkát ott.

Állítólag felvetődött, hogy a szabályozás ellentmondásossága és a benne rejlő veszélyek miatt az új Btk.-ból kikerülhet, más források szerint egyes szakmai anyagok alapján jelentősen átírva maradhat csak benne a megelőző védelem joga. Ebben az esetben azonban a jogalkotónak választ kell találnia arra a kérdésre: miképpen élhetnek alkotmányos jogukkal a vidéki emberek, és hogyan védhetik meg magukat a terménytolvajoktól.

Érdeklődésre a szaktárca azt közölte, hogy a megelőző védelem a terveik szerint az új Btk.-ban is szerepelni fog, a szabályok érdemi megváltoztatása álláspontjuk szerint nem indokolt.

Forrás: Richpoi Hírek

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART