2011.
május
14. 21:04

Kié lesz az öregek gondja?

generációk A családon belüli gondoskodás vitán felül elsősorban lelkiismereti kérdés. Ám az új alkotmány előírja, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Hogy ez a gyakorlatban mit fog jelenteni, arról csak találgatni lehet – írásunkban a lehetőségeket vázoltuk fel.

Anyósom rengeteg adósságot halmozott fel, szinte az összes banktól vett fel személyi kölcsönt, bár nem tudjuk, mire. Kötelesek leszünk őt eltartani? – kérdezi egy felháborodott illető az egyik jogi tanácsadó fórumon. Logikus a kérdés, hiszen az új alkotmány egyenesen fogalmaz: a rászoruló szülőről köteles gondoskodni a gyermeke, és pont. Hogy megértsük, miről is van szó, át kell tekintenünk, milyen összefüggései vannak ennek a szűkös mondatnak.

Ha jön a leépülés

Európa lakossága öregszik, a nyugdíjrendszerek recsegnek-ropognak. Aki megöregszik, annak két fő gondja lesz: csökken a jövedelme, és megromlik az egészsége. Vagyis két fő dologra lesz szüksége öregkorára: pénzre és gondoskodásra. Honnan tehet szert minderre? Euró­pai viszonyok között pénze a nyugdíjrendszerből lesz, amely vagy úgy működik, hogy a mindenkori aktív lakosság befizetéseiből utalja az állam a nyugdíjakat – felosztó-kirovó rendszer –, vagy úgy, hogy az illető aktív éveiben valamilyen formában gyűjti a pénzt, amiből azután idős éveiben éldegél. Ápolni vagy a családtagjai fogják, vagy az egészségügyi, illetve szociális ellátás keretében az állam, vagy a jövedelméből „vásárol” gondoskodást magának.

Jelenleg – még a régi alkotmány hatálya alatt – Magyarországon minden idős embernek jár valamilyen formában az öregségi nyugdíjminimum (pillanatnyilag 28 500 forint). Ez a régi alkotmányból levezethető, mert az előírja, hogy az idősek a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak – függetlenül attól, hogy egyébként jogosultságot szereztek-e nyugdíjra. Az új alkotmány azt írja, hogy az ország az időskori megélhetést a nyugdíjrendszeren keresztül törekszik biztosítani. Ez magában rejti annak a lehetőségét, hogy aki valamilyen okból a nyugdíjrendszerből kimaradt – például nem sikerült elég szolgálati időt szereznie –, annak még csak nem is törekszik biztosítani semmit az állam. Míg aki benne volt a nyugdíjrendszerben, annak igyekszik ellátást nyújtani, azután vagy sikerül, vagy nem – de ha nem sikerül, akkor sem lehet ezt az államon számon kérni, mint eddig.

Véd a családjog

Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jövőben az állam magára hagyja az időseket, mivel a nyugdíjat és az idősek szociális ellátásait külön törvények szabályozzák, amelyek változatlanul maradtak. Mindannak, amit leírtunk, csak az elvi lehetősége jön létre. Tegyük hozzá, hogy az alkotmányok gyakran tartalmaznak nehezen számon kérhető bekezdéseket, amelyek azután komoly fejtörést okoznak a bíróságoknak, amikor valaki rájuk hivatkozva indít pert. Hiába garantálta eddig az alkotmány mindenkinek a szociális biztonságot, ez írott malaszt maradt – vehetjük úgy is, hogy most a törvényt a valósághoz igazították.

Adottak tehát az idősekre általában vonatkozó új paragrafusok, a szülőről való kötelező gondoskodás ezekkel összevetve arra mutatna, hogy akiket az állam elhagy, azoknak az ellátására a gyermekeiket kötelezi. Csakhogy a gyermeknek eddig is tartást kellett nyújtania a szülő számára, ha az rászorult – csak nem az alkotmány, hanem a családjogi törvény alapján.

A saját megélhetésünk terhére csak a gyermekeinkről vagyunk kötelesek gondoskodni, és ha több embert kell eltartani, akkor a szülő csak a gyermek és a házastárs után következik. Ha neki már nem jut, akkor sajnos nem jut. Akkor sem kell tartást nyújtani a szülő számára, ha erre érdemtelenné vált – egyébként meglehetősen ritka, hogy a tartási igényt a bíróságon érvényesítse a szülő.

Minden pénzkérdés

Eddig a pénzről szóltunk, de ugyanilyen fontos szempont az idősekről való fizikai gondoskodás is. Jelenleg erről a család, a szociális ellátórendszer és az egészségügy gondoskodik. A krónikus betegeknek fenntartott kórházi osztályokon szinte kizárólag idősek fekszenek, nem ritkán hónapokig vagy évekig. Érdemi gyógyítás ezeken a helyeken általában nem történik, bizonyos szempontból tehát a kórház szociális szerepet vállal, amikor bent tartja az orvosi ellátásra nem, de ápolásra rászoruló időseket.

Ugyanakkor vannak arra utaló jelek, hogy ez a helyzet nem tartható fenn örökké: szociális szakemberek szerint az egészségügyi intézmények megpróbálnak szabadulni ezektől az öregektől, hogy átkerüljenek oda, ahol egyébként a helyük lenne: a szociális intézményrendszerbe. A szociális ellátás házi gondozást és intézményi ellátást egyaránt kínál, de a fenntartó számára mindkettő költséges. Az önkormányzati idősotthonokban a helyekért nagy a verseny, a bekerülési feltételek évek távlatában egyre szigorodnak. Változatos minőségű magán- és egyházi idősotthonok is vannak – a piaci ár azonban borsos. A házi ápoló alkalmazását átlagos jövedelemből még kevesebben engedhetik meg maguknak, hacsak nem feketén – ugyanakkor a vidéki szegénység erre is kitermeli a kínálatot, már kosztért-kvártélyért dolgozó ápolónőkről is hallani lehet.

Végső soron a személyes gondoskodás is pénzkérdés: ha valaki maga ápolja a szüleit, akkor kevesebbet dolgozik, így veszít a jövedelméből. Ha mást bíz meg a feladattal, annak pedig bért kell fizetni.

Az új alkotmány egyik lehetséges olvasata az, hogy esetleg a személyes gondoskodás terén hárulna nagyobb feladat a családokra. Erről azonban csak akkor tudunk majd biztosat, ha az elvi megfogalmazást konkrét törvényi változások is követik.

Forrás: Szabadföld

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART