2011.
június
10. 10:12

Merő szeretetből pénzt osztogat a kisnyugdíjas

Címkék:
mentő gps Nyolcvanadik életéve felé közeledve az emberek többsége már támogatásra szorul. Kevés olyan idős ember akad, aki a kis nyugdíjából rak félre, hogy másokon segíthessen. Gyeniss Györgyné ezen ritka kivételek közé tartozik.

— Igen, valóban szoktam adományozni, hiszen engem ez éltet — kezdte szerényen a Jászberényben élő Mancika néni, aki — mint arról már beszámoltunk —, legutóbb a berényi mentőállomás részére vásárolt egy GPS-t.

— Tudja, nekem tizenhárom testvérem volt, akik közül ma is sokan élnek, s nem ritkák a megbetegedések a családunkban. A mentősök munkájával nagyon meg vagyunk elégedve, mindig gyorsan jönnek, ha hívjuk őket. Úgy gondoltuk a testvéreimmel, hogy a munkájukat szeretnénk valamilyen módon meghálálni. Mivel gyakran hallottam a hírekben, olvastam az Új Néplapban, hogy meglopják, kirabolják őket, a legjobb ötletnek azt tartottam, ha egy navigációs készüléket vásárolok nekik. Hogy a 63 ezer forintos kisnyugdíjamból hogyan futja egy ilyen drága berendezésre? Tudja, nekem nincsenek gyermekeim, a férjemmel 43 esztendeig éltünk együtt, tizenegy éve hunyt el az uram. Elsőként minden csekket befizetek és kiszámolom, hogy a következő nyugdíjból mennyit költök élelemre. Ami marad, azt félrerakom. Tíz, húsz, harminc forintokat, de van, hogy ezret, kétezer forintot. Ilyen idős korban már nem nagyon eszik az ember — jegyezte meg a néni.

Pomázi Gábor, a jászberényi mentőállomás vezető mentőtisztje köszönetét fejezte ki a mentődolgozók nevében az idős hölgynek. Mint mondta, a GPS-nek nagy hasznát veszik munkájuk során.

Mancika néni azonban nem csak a mentősöket támogatta.
— Pár évvel ezelőtt két számítógépet kaptunk Gyeniss Györgynétől, aki vállalta esetleges javíttatásukat is — számolt be Ivanics Győzőné, a Jászsági Közoktatási Intézmény Hunyadi Mátyás Általános Iskola jászteleki tagintézmények vezetője.

— Ezen túl, minden év végén felajánl több ezer forintot azon gyermekek számára, akik kiemelkedő tanulmányi eredményt érnek el, és jó magaviseletűek. Mancika nénit nagyon szeretjük, fontosnak tartja, hogy a nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyermekeken segítsen.
 

— Jászteleki születésű vagyok, az ottani kis iskolába jártam én is, a testvéreim is, akik közül többen tanítónők lettek — vette át a szót újra az idős néni. — Persze, hogy szívemen viselem az iskola sorsát! A szüleim engem mindig arra tanítottak, hogy ha egy szelet kenyerem van, azt osszam el, kettő, három, négy vagy akár többfelé. Mondják az ismerőseim, hogy Mancika, téged a jó szíved visz egyszer a sírba! Nem baj, csak ne gyorsan vigyen! Édesanyám majdnem száz évig élt, én is szeretnék majdnem annyi ideig élni még. Köszönöm, hogy felkerestek, ezzel tíz évvel meghosszabbodott életem — tette hozzá elcsukló hangon.

A kérdésre, hogy szolgál az egészsége, röviden válaszolt. — Hála a Jóistennek, jól vagyok! Ha pedig van valami, azt mindig leszámítom. Élni tudni kell, erősnek kell lenni! A rossz dolgokon túl kell lépni, bele kell nyugodni, a múlton már úgysem lehet változtatni — fogalmazott, amikor megszólalt a kapucsengő. — Jönnek a testvéreim köszönteni, tudja, a névnapomat ünneplem. Már előre bevásároltam, hogy legyen mivel megkínálni őket — mondta búcsúzóul. Isten éltesse sokáig Margit nénit...!

Forrás: Megyei Hírek

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART