2011.
október
13. 06:46

Mészöly Dezső halálára

Címkék:
Mészöly Dezső Matuzsálemi életkor, reneszánsz életmű. Tömören ez a kedden kilencvenhárom esztendős korában elhunyt nagy magyar költő, műfordító, színházi művész, Mészöly Dezső alkotása.

Szédítő végigpásztázni azt a sorozatot, amely összefoglalja ennek a pályának a szakaszait. Ha csak annyit mondanánk, hogy magyarra ültette Villon összes versét, Shakespeare és Moliére több művét, miközben maga is verseket alkotott, esszéket írt, elénk tárul az a páratlan alkotói gazdagság, amely csakis a nagy korszak, nagy nemzedékéhez hasonlítható. Fiatalabb volt a mártírként meghalt Szerb Antalnál, Halász Gábornál, Sárközi Györgynél, az ő kortársaiknál, Illyés Gyulánál és a Magyar Csillag generációjánál, de minősége csakis hozzájuk mérhető.

Erre utal kitekintése, érdeklődése is. Franciás volt elsősorban, mint Illyés, akinek a nyomában járt azzal is, hogy hunként hosszabb időt, esztendőket töltött Párizsban, tanult ott is, ott szerethetett bele Villonba és Moliére-be. Ha csak lángoló érdeklődésére gondolunk a csavargó költő iránt, ez is következtethet társadalmi vonzalmára. Művészember volt, egyáltalán nem nyűgözte le a politika perzsavására, de aki Villonba beleszeretett, az már vall arról, hogy szíve, rokonszenve merre, kikhez húzza. Elmondható ugyanez Moliére rajongásáról is, vonzalma a komédiás csúfolódó iránt, aki kíméletlenül gúnyolta a képmutatókat, fösvényeket, úrhatnám polgárokat.

Shakespeare imádatát pedig a drámákon, vígjátékokon túl az is táplálhatta, hogy író és költő mivolta mellett, a színpadot, mint műfajt ugyancsak magáénak vallotta. Dramaturgként dolgozott fénykora idején a Nemzeti Színházban, a Madách Színházban és tanította a Színművészeti Főiskolán a jövő dramaturgjait.

Külön kell szólni esszéírói munkásságáról. A nemes, veretes műfaj él a jelenben is, de igazi nagy korszaka, mondhatni klasszikus formája a Nyugat indulásától a Magyar Csillag elhunytáig terjedt. Ekkor érlelődött ki az a szép, a belletrisztikával azonos stílus is, amely az irodalomtörténetet, életutak fölrajzolását egyenrangúvá tette a műfaj remekeivel, és Mészöly Dezső csakugyan e klasszikus idő alkotóinak járt a nyomában. Miközben fordított, búvárkodott tolmácsoltjainak az életében is, így született 1942-es tanulmánya Villon magyarországi fogadtatásáról, csaknem fél évszázad múltán 1993-ban a francia egész művéről, megfejtette a Shakespeare rejtélyt, bepillantott Moliére műhelyébe.

Élete legérettebb, legbölcsebb szakaszában, amikor már csaknem áttekintése volt mindenről, alkalmazkodott jelenünkhöz is. Aki fáradozott színpadokon, búvárkodott a világirodalomban, fölfedezte a televíziót is, annak is legjelesebb műfaját, az ismeretterjesztést, a nevelést. Előbb az MTV képernyőjén, majd a Duna tévében havonként fölbukkant maga is, hogy Lyukasóra címmel professzorként, szerkesztő műsorvezetőként beavassa a csodákba az irodalomra szomjazókat. Mondtuk volt, reneszánsz életmű. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, minthogy ifjabb korában érdeklődött a képzőművészetek iránt is, három esztendőn át növendéke volt az ezt oktató főiskolának.

Mindennek ellenére nyolcvan esztendős koráig, 1999-ig kellett várnia arra, amíg megkapta a Kossuth-díjat. Késő még nem volt, hiszen utána több mint évtizedig alkothatott.

Forrás: Népszava , Várkonyi Tibor

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART