2011.
február
14. 07:04

Mi minden miatt lehet valaki büszke magára, ha öreg?

Címkék:
Csermely Péter Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató egyetemi tanár. 2008 és 2010 között a Sólyom László köztársasági elnök által életre hívott Bölcsek Tanácsának tagja volt. Blogján közzétett gondolataival segíteni akar abban, hogy az olvasói körében kialakuljon, és továbbfejlődjön egy jövőteremtő, stabil értékrend és viselkedésmód.

Az idős ember sokkal közelebb kerül az indulatmentességhez, az előrelátáshoz, az Egész megtapasztalásához, mint fiatal társai. Az élet nagyon nagy adománya az, amikor az idős korhoz gyermeki játékosság, a befogadásra, az adásra való nyitottság is társul. Az ilyen gyermeki szeretetben élő idős ember elérte a bölcsességet.

Egy szép idős arc, egy gyönyörű idős kéz a helyesen meghozott korábbi döntések ezreinek lenyomata. Megöregedve újra lesz időnk. Lesz időnk arra, hogy megörüljünk egy napsugárnak, egy kicsi lepkének, az egyik unoka kacagásának. Lesz időnk újra felfedezni a legszebb, a legtisztább, a leggyermekibb érzelmeket, amelyeken a felnőttkor taposásában rendre átrohantunk.

A kapcsolatok meggyengülése egyfajta független helyzetet is teremt. Ez a helyzet ideálissá teszi az idős embert a konfliktusok oldására, a mediálásra. Ahogy közeledünk a matuzsálemi korhoz, egyre kevéssé béklyóz már le a földi lét. A lelkünkkel egyre inkább képesek leszünk úgy repülni megint, ahogy kisgyermekkorunk legszebb álmaiban tettük egykoron.

István fiam (akiről a csaknem egy éve megjelent interjúkötetemben lehet többet olvasni) most diplomázik a Wesley János Főiskola szociális munkás szakán (a kettőnkkel való beszélgetés február 17-én de 10 és 11 között lesz hallgató a Civil Rádióban). Az ilyen pillanatok elgondolkodásra késztetik az embert arról, hogy melyek is az idős kor örömei. Mi minden miatt lehet büszke magára a koros ember? A választ először a karácsonykor átgondolt erény-lista alapján fogalmazom meg.

Ahogyan karácsonykor írtam: „az erények legfontosabbika a bölcsesség. A bölcsesség része a józanság (indulatmentesség), a befogadásra és az adásra való nyitottság, motiváció és az előrelátás is. A bölcsesség tehát az Egésznek a megtapasztalása, átlátása. A bölcs egyszerre közelít a világhoz férfimódon (gondolati struktúrákkal) és női módon (holisztikusan, képszerűen) megragadva az Egészet”. Az idős ember már annyi mindent és annyi mindennek az ellenkezőjét látta, hogy – optimális jellemfejlődése esetén – sokkal közelebb került az indulatmentességhez, az előrelátáshoz, az Egész megtapasztalásához, mint fiatal társai. Az idősödő szervezetben kezdenek kiegyenlítődni a hím és a női nem hormonok. Ez közelebb viszi ahhoz az idős embert, hogy a fent említett gondolati és holisztikus gondolkodási struktúrákat kiegyenlítettebben használja, mint fiatalabb társai. Az élet nagyon nagy adománya az, amikor az idős korhoz még mindig gyermeki játékosság, a fent említett befogadásra, adásra való nyitottság és motiváció is társul. Az ilyen gyermeki szeretetben élő idős ember elérte a bölcsességet. Továbbmegyek. A bölcsesség kellő élettapasztalat, kellően magas kor elérése nélkül nem szerezhető meg. Emiatt bölcsességet ifjú embertől elvárni dőreség. (Bizonyos felfogások szerint persze a kellő élettapasztalat egy fiatal hölgy vagy úr előző életeiben is összegyűlhetett…) Az állhatatosság hosszú távú gondolkodása, a mértékletesség, az igazságosság és a türelem is mind-mind olyan erények, amelyek – kellő jellemfejlődés esetén – az idős korral nőnek.

A bölcsesség és az idős kor összefüggésének egy szép példája a Vének Tanácsának mélyen gyökerező szokása az emberi kultúrtörténetben. A spártai államban a Vének Tanácsa, a Gerousia, a 60. életévüket betöltött 28 vénből állt. A római Szenátus elnevezése is a vének (senex) gyűléséből fakad. Az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában csaknem egy évvel ezelőtt jelent meg az a cikk, amelyben időskori bölcsesség tudományosan mérhető példáját adták azzal, amikor bebizonyították, hogy idős emberek sokkal jobban tudják a konfliktusok valódi megoldását előre jelezni, mint ifjabb társaik. A vizsgálatok szerint az idősebb emberek sokkal több és különbözőbb szempont szerint voltak képesek értékelni az adott helyzetet, mint a fiatalok. Jobban érezték a helyzet valós korlátjait, és inkább voltak képesek elfogadni az ésszerű kompromisszumokat. Az idős emberek sokkal jobban tudtak perspektívát váltani, és belehelyezni magukat egy másfajta gondolkodásba, semmint a fiatalok.

Az előző gondolatmenetben többször is előfordult a „kellő jellemfejlődés esetén” kitétel. Az idős embert az az életpálya határozza meg, amelyet végigélt. Egy szép idős arc, egy gyönyörű idős kéz a helyesen meghozott korábbi döntések ezreinek lenyomata. Ha az előző részben felsorolt erények mellett, azaz az Egész megtapasztalásának képessége mellett az életpálya során a korosodó Ember képes az Egészet gazdagítani és nem szegényíteni, szeretni és nem gyűlölni, akkor jellemfejlődése töretlen, időskori bölcsessége példaszerű, lelke pedig derűvel töltekező lesz. A szép öregkor egy helyesen leélt élet legnagyobb eredménye.

Természetesen nem akarnám sem magamat, sem másokat abba a hamis illúzióba ringatni, hogy az idős kor az örömök teljességét hozza el. Közismert az a mondás, amely a tudományos életpálya célkitűzéseit évtizedekre elosztva a huszonévesek által vágyott (minimum) két Nobel-díjjal indul, majd harmincasként „haza bölcse” fokozatra vált, negyvenesként ezt egy kisebb, avagy nagyobb bársonyszék vágyával cseréli fel, ötvenesként vagyonkát, hatvanasként egészséget szeretne. Végezetül pedig hetvenesként (najó, egyes változatokban nyolcvanasként, avagy még idősebbként) már megelégedne azzal is, ha aznap (kivételesen) még a délelőtt folyamán megtalálná a protkót, a hallókészüléket és a szemüveget. A szabadság fogalmát körbejáró blogbejegyzésemben már idéztem édesanyám egykori mondását: „Tudod fiam, amikor fiatal voltam, rengeteg volt az energiám. Csak sajnos nem tudtam azt, hogy mire is használjam. Most, hogy megöregedtem, már nagyon tudom, hogy mit kellene tennem. De már sajnos nincs hozzá energiám.” Az idős kor nemcsak a (kivételesen kegyelmes életút után esetleg bekövetkező) lelki kiteljesedés, hanem a lehetőségekben való beszűkülés ideje is.

Azonban az idős kor lehetőségekben való beszűkülésének is vannak pozitív oldalai. Az egyik a nyugalom. Megöregedve újra lesz időnk. Lesz időnk arra, hogy megörüljünk egy napsugárnak, egy kicsi lepkének, az egyik unoka kacagásának. Lesz időnk újra felfedezni a legszebb, a legtisztább, a leggyermekibb érzelmeket, amelyeken a felnőttkor taposásában rendre átrohantunk. Az idős ember ellágyulásai, pityergései, gyakori meghatódásai igen sokszor nem az elgyengülés, hanem egy érzelmekkel újratöltekezett élet jelei. Az idő újdonságokat is teremt. Rengeteg idős ember fedez fel új hobbikat, és teljesít be egy egész életen át hordozott titkos vágyakat. (Édesanyám a Színművészeti Főiskola befejezése után 32 évvel, 56 évesen járta ki az általános iskolát. A XX. század – is – egy olyan kor volt, amelyben minden furcsaság megesett.) Az egyik fő „hobbim”, a tehetséggondozás modern felfogása szerint tehetség minden életkorban, így sok-sok évvel a nyugdíj után is megmutatkozhat, szinte bármiben. Bánki-Horváth Béla bácsi 90 évesen sorra nyeri a szenior úszó-világbajnokságokat…

A beszűkülés a felelősség csökkenésével is együtt jár. Az unokák a gyermeknevelés örömeit hozzák el – a gyermeknevelés felelőssége nélkül. Az idős ember máshogyan lesz a közösség része, mint korábban. A tanítói szerep megbecsülést és tiszteletet ad. A kapcsolatok meggyengülése egyfajta független helyzetet is teremt. Ez a helyzet ideálissá teszi az idős embert a konfliktusok oldására, a mediálásra. A híres nagymamahatás is nagyrészt azon alapul, hogy az idős hölgyek a kis közösségben (látszólag pusztán pletykálkodva, fecsegve-locsogva) gyenge kapcsolatok sokaságát építik ki és ápolják, amellyel a közösség kohézióját nagymértékben emelik.

Ahogy közeledünk a matuzsálemi korhoz, egyre kevéssé béklyóz már le a földi lét. A lelkünkkel egyre inkább képesek leszünk úgy repülni megint, ahogy kisgyermekkorunk legszebb álmaiban tettük egykoron. Ahogyan régebben, a zalaszántói sztúpa kapcsán írtam: „Egy helyesen megélt élet csúcsán azon vesszük észre magunkat, hogy már nem köt minket a világhoz semmi, csak a mindent átható, önzetlen szeretet. Elfogytunk úgy, hogy közben átlényegültünk.” Vagy Fletcher sirályt idézve: „„Nincs korlát, Jonathan?” – gondolta. És elindult a tudás megszerzésének útján.”

Forrás: oreganeniked.hu

Vissza
2010.
január
09. 14:32

Miért tiszteletet parancsoló az idősek szava?

 Miért tiszteletet parancsoló az idősek szava? Francia kutatók szerint az idősek szava evolúciós és valószínűleg genetikai okok miatt kelt tiszteletet a fiatalabbakban.
Tovább
2010.
július
20. 20:00

Elöregedés, bevándorlás: átalakulás előtt az európai városok

Elöregedés, bevándorlás: átalakulás előtt az európai városok Volt idő, amikor a népességfogyás valami megfoghatatlan, távoli problémának tűnt, ma pedig már azon aggódunk, hogy fogja eltartani az egyre kevesebb aktív dolgozó az egyre több nyugdíjast. Ám arról még mindig kevés szó esik, hogy a demográfiai változások – a bevándorlás, az elöregedés – alapjaiban formálhatják át az európai településeket. Milyen lesz a jövő városa? Koordinálatlanul szétterül, összezsugorodik vagy épp besűrűsödik?
Tovább
2010.
április
10. 08:08

Ez vár Rád az életközép után!

Ez vár Rád az életközép után! Európa öregszik, mondják a társadalomkutatók. Tovább élnek az emberek, nő a nyugdíjasok száma, van-e, lesz-e a nyugdíjakra fedezet?
Tovább
2010.
november
18. 11:07

Mérje meg, milyen öreg!

Mérje meg, milyen öreg! Vajon korunknak megfelelő-e az agyműködésünk, a szívműködésünk, az érrendszerünk, az idegállapotunk? Jogos a kíváncsiság, mivel kutatók szerint a szervezet mentális leépülése egyeseknél már 30 éves kortól megkezdődhet.
Tovább
2010.
szeptember
02. 07:37

Mi az az öregedés?

Mi az az öregedés? Egy szó, amit mindenki használ, és mindenki mást ért rajta. Egy természetellenes félelmekkel övezett természetes folyamat okai és kezelése.
Tovább
2010.
március
09. 15:29

Nyugdíjasoknak szóló médiát akarnak a nyugdíjasok

Nyugdíjasoknak szóló médiát akarnak a nyugdíjasok Vajon nyugdíjuk megőrzi-e vásárlóerejét? Uniós összehasonlításban hogyan értékelhető a magyar nyugdíjrendszer? Miért nincs Magyarországon kimondottan a nyugdíjasokhoz szóló média? Ezekről a kérdésekről is szó esett az Idősügyi Tanács szervezte képzések során.
Tovább
2010.
január
21. 12:35

Öregedéssel javul az agy?

Öregedéssel javul az agy? Hogyan lehet hasznosítani a lényegtelennek tűnő adatokat? Az öregek tudják. Ez a képesség fejlődik ki ugyanis az idősödő agyban az évek múlásával.
Tovább
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART