2012.
szeptember
13. 17:23

Milliókat ér az egyszerű papírfecni

Címkék:
számolócédulák „Csak aki már tapasztalta, tudja, mi a Márta-paszta!” Ismerős ez a cipőápolót ajánló szlogen? Az idősebb korosztálynak minden bizonnyal.

A kunszentmártoni Szabó Tamás páratlan gyűjteménye ilyen és ehhez hasonló feliratú számolócédulákkal van tele, olvasgatásuk igazi felüdülés a villogó tévéreklámok korában.

– Kiterítem, sorba rakom, szétválogatom, megvizsgálom, gyönyörködök bennük – válaszol tömören a kunszentmártoni Szabó Tamás arra a kérdésre, vajon mit lehet kezdeni egy halom blokkal. Persze, előtte kijavít, nem blokkokról van szó, hanem számolócédulákról. Merthogy régen, évtizedekkel ezelőtt így hívták azokat a papírdarabokat, amelyek egyik oldalára (pénztárgép hiányában) kézzel jegyezték fel, ki, mit vásárolt és mennyiért. A másik felén pedig az adott termék reklámja volt látható.

A férfi büszkén mutatja gyűjteményét, csillogó szemmel lapozgatja mappáját, majd játékra invitál:

– Találja ki, miről beszélek! „Feketét puhít, konzervál!” – olvassa huncut mosollyal az egyik feliratot, mi pedig találgatásba kezdünk. Gyors győzelem, igen, valóban egy bőrápolószerről van szó. Közben megtudjuk, a számolócédulák az 1800-as évek végén indultak hódító útjukra, akkor még kőnyomatosak voltak. 1920 körül már fénykorukat élték, a legtöbbet ekkortájt nyomtatták.

– „Boltos bácsi, kérem szépen, csak Kathreinert adjon nékem!” – érkezik az újabb feladvány, mi pedig most valóban csak tippelünk. Csokoládé? Kakaó? Cukorka?

– Egyik sem, a megoldás a pótkávé – árulja el Tamás, aki hozzáfűzi, ez a reklámcédula az egyik legrégebbi a mappájában. Az eszmei értéke pedig felbecsülhetetlen. Miután megtudjuk, hogy Tamás kitüntetéseket és pásztoreszközöket is gyűjt, megjegyezzük, a lakása olyan lehet, akár egy múzeum. A férfi csak szelíden bólint. Kérdésünkre pedig, hogyan bírja a párja mindezt, Tamás leplezetlen őszinteséggel így válaszol:

– Á, nincsen nekem párom! Nem bírná a gyűjtési szenvedélyemet!
Mert bizony a gyűjtést csak szívvel-lélekkel lehet végezni, a tárgyakat folyamatosan „gondozni” és „szeretni” kell.

No meg bővíteni. A legkönnyebben például úgy, hogy egy-egy hagyaték rendezésekor felhívja az örökös, hogy szétnézhet a padláson, és viheti onnan azt, amit talál.

– Szerencsére itt, Kunszentmártonban igen sokan ismernek, és azt is tudják, mi a hobbim, mit keresek. Sok olyan számolócédulához jutottam már hozzá, amit a lakosoknak köszönhetek. Mert vásárolni nincsen lehetőségem, igen borsosak ezen papírosok árai. De figyeljenek csak! „Télben is virágos tavaszt, csakis a koksz fakaszt!” Ez hogy tetszik?
Mi bólogatunk, ez is remek szlogen, igazi nosztalgikus hangulatunk kerekedett. Hiába, valóban igaz a mondás: múltunk nélkül nincsen jövő! Milyen jó, hogy a Szabó Tamáshoz hasonló emberek még nem tűntek el teljesen modern világunkból!
 

A számolócédulák nem eladók!

Szabó Tamás nincsen egyedül gyűjtőszenvedélyével Kunszentmártonban, külön klubjuk is van e hobbi szerelmeseinek.
– Minden hónap utolsó hétvégéjén összeülünk a klubban, és megmutatjuk egymásnak, milyen új szerzeményünk van. Nézegetjük ezeket, cserélgetjük, akár a gyerekek a matricákat – meséli a férfi, aki elárulja, sötét, téli estéken kedvenc foglalatossága kiteríteni a szőnyegre a számolócédulákat.

– Rendezgetem, nézegetem a papírosokat, és örülök, hogy ez mind az enyém. Ha jönne egy milliomos, és egy rakás pénzt ígérne értük, biz’ Isten, nem adnám neki! – nevet Tamás.

Forrás: szoljon.hu

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART