2012.
május
08. 10:50

Örökifjú százötven éves - "Csinosan öltözött és jól csengő"

Címkék:
kotta Bölcsőjét Párizsban ringatták, és sokan már évtizedekkel ezelőtt temették, de továbbra is hódít az operett: Lehár a Broadwayn, Strauss Moszkvában. "Egy jó operett a világ romlottságának nagyobb részét képes megszüntetni, mint öt parlamenti felszólalás" - jegyezte meg egykoron Ady Endre. Az ítészek nem mindig voltak ilyen előzékenyek az operettel, amelynek Wolfgang Amadeus Mozart a keresztapja, hiszen ő látta el kicsinyítő képzővel az opera szót az új színpadi jelenség megnevezésére.

Kevés olyan műfaj akad a színházak világában, amely annyi fanyalgó megjegyzést kapott, mint az operett, és amely ennek ellenére és több mint kétszáz éves létére él és virul. Az esztéták giccset kiáltanak, a közönség pedig megtölti a színházat. Kálmán Imre írta, hogy egyáltalán nem szégyell könnyű, "csinosan öltözött és jól csengő" zenés komédiát írni, noha tudja, hogy Liszt Ferenc féloldalnyi partitúrája többet ér, mint az ő összes operettje - ám azt a fél oldalt csak a hallgatóság alapos zenei felkészültséggel rendelkező elenyésző része tudja értékelni.

Gyógyító slágerek

Maga Mozart is pártfogolta, hogy ne csak a paloták közönségének szóljon a zene, hanem jusson el széles néprétegekhez is. A francia forradalom eszméi egybecsengtek e szándékkal, és a köztársaság kikiáltását követően az egyik régi zenés színházat Opera Comique-nek nevezték el.

Az éneket párbeszédekkel váltogató, daljáték jellegű új műfaj az 1800-as évek elején kezdett formálódni, és fokozatosan megjelentek benne a klasszikus szereplők, a primadonna, a szubrett, a bonviván, a táncoskomikus, és kialakultak a szövegkönyv máig kötelező fordulatai. Ezek szerint az első hölgy - vagyis a primadonna - mindent elsöprő szerelemre lobban a bonviván iránt, majd a második felvonás bonyodalmai, az ifjonti érzelemre törő ármánykodás hagyja kétségek között a nézőt, míg a harmadik részben minden félreértés elrendeződik, jöhet a happy end. A mindennapok gondjait feledtető, némi társadalmi szatírát is tartalmazó mesét szemkápráztató - és irigyelni való - kosztümök, fényűző díszletek, andalító, fülbemászó zene, bravúros táncjelenetek és a teljes szereplőgárdát felvonultató látványos finálé tette vonzóvá.

Az első operettnek Florimond Hervé Don Quijote és Sancho Panza című, 1848-ban színre vitt darabját tekinti a zenetörténet. A műfaj bölcsőjét tehát Párizsban ringatták, és eleinte a leggyakrabban kánkánt táncoltak az előadásokon. Hervé őszintén hitt a muzsika gyógyító erejében. Kedélyjavító melódiákat zongorázott betegeknek, ezért bolond muzsikusnak titulálták. Száz operettet jegyzett, amelyek közül a Nebáncsvirág és a Lili kiállta az idő próbáját.

Jacques Offenbach egyfelvonásosokkal kezdett, majd jött 1854-ben az első egész estés darab, az Orfeusz az alvilágban. Hazánkban az ő Eljegyzés lámpafénynél című operettjével indult hódító útjára a műfaj. A darab magyar nyelvű premierje 1860. szeptember 22-én volt a pesti Nemzeti Színházban. A következő évben a német születésű francia mestert és társulatát is vendégül látta.

Blaha Lujza, az eleven ördög

Pont százötven évvel ezelőtt 1862 tavaszán a Budai Népszínház bemutatta az első, magyar szerzők alkotta operettet, A szerelmes kántort. (Feljegyzések utalnak arra, hogy az előző évben is színre került egy magyar operett, Veszter Imre Madarassy Pál szövegére komponált A vőlegény álarcban című műve azonban elveszett.) A fennmaradt egyfelvonásost, amelynek témájához Petőfi Sándor A helység kalapácsa című elbeszélő költeményében szereplő, Erzsókba beleszerelmesedett kántor is ihletet adhatott, Allaga Géza-Bényei István páros jegyezte.

Allaga 1861-ben végzett a bécsi konzervatóriumban. Hazatérve színpadi művek megzenésítésére "szakosodott", színházakhoz szerződött. Amikor 1884-ben megnyílt a Magyar Királyi Operaház, zenekari tagja lett. Csellóművésznek tanult ugyan, de elsősorban neki köszönhető a cimbalom elterjedése; a Nemzeti Zenedében a kedvéért alapítottak cimbalomszakot.
Bényei vándorszínészként darabokat is szerzett, az említett elsőn kívül a Zeneszerű, a Szakállas farkas, a Fonóház és a Don Quichote címűeket. Feljegyezték, hogy segélyalapot létesített a nélkülöző kollégáknak, és nyugdíjas színészek menedékházához szervezett gyűjtést.

Kánkán a törvényszék előtt címmel 1864-ben Jakobi Jakab és Rajkai Frieben István megírta az első három felvonásos magyar operettet. Buda és Pest közönségét akkor nyerte meg igazán a könnyed zenés műfaj, amikor 1985-ben Blaha Lujza elvállalta a főszerepet az Eleven ördög című darabban.
A kor nagy operettprimadonnája mindazonáltal Fedák Sári volt. Többek között Huszka Jenő 1902-ben bemutatott Bob hercegét vitte sikerre. Néhány kutató ezt tartja a magyar operett kezdetének.

A víg özvegy a Broadwayn

Az Osztrák-Magyar Monarchiát meghódító operettben a kánkánt felváltotta a bécsi keringő, de a táncbetétek a nemzetiségek néphagyományaként élő csárdást, mazurkát, polkát és verbunkost, zenei elemei pedig a cigánymuzsikát is felhasználták.
A nagyvárosi tömegszórakoztatás érdekében született műfaj a művészeket, az értelmiséget, sőt még a nagypolgárságot is megnyerte. A külföldi közönséget először a Bob herceg varázsolta el, de Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének az első világháború idejére eső bemutatója után - amelyben itthon Latabár Árpád tűnt fel Kerekes Ferkó szerepében - nem kevesebbet állítottak a lapok, mint: "Az egész világ két dologtól visszhangos: az ágyúdörgéstől és a Csárdáskirálynő sikerétől". Kétségtelen, hogy máig ez minden idők legismertebb magyar operettje, és a diadalmenethez talán még a tetszetős cím is hozzájárul.
Szerencse tehát, hogy az eredetileg tervezett sablonos címet - Éljen a szerelem! - az utolsó pillanatban megváltoztatták.

Lehár Ferenc műveit, a Luxemburg grófját, A mosoly országát ugyancsak a szívükbe zárták a nézők. A víg özvegy című operettet még a Bordwayn is elismeréssel emlegették. De ugyanilyen szeretettel fogadták itthon és máshol a többieket is, mint Ábrahám Pált, Eisemann Mihályt, Jacobi Viktort vagy Szirmai Jenőt.

Magyar kulturális örökséggé vált az operett, amelyet néhány évtizede már temetni készültek - és megújítására törekedve 1985-ben a Rock Színház Bábjátékos címmel színre vitte Várkonyi Mátyás és Béres Attila poperettjét -, most pedig reneszánszát éli.
A Nagymező utcában, ahová éppen kilencven éve, az 1922-ben megszűnt Fővárosi Orfeum helyére költözött be az első hazai operettszínház, évről évre több fiatal nézi meg a klasszikus előadásokat. A százötven éves kor fölött is örökzöld műfaj további térhódítását jelzi, hogy a világ egyik leghíresebb operaháza, a moszkvai Nagyszínház története során 2010-ben játszott először operettet, A denevért.

Forrás: MTI

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART