2013.
február
09. 09:49

Rosszul járnak a nyugdíjas nők

Címkék:
séta ősszel Van olyan aspektusa a magyar nyugdíjrendszernek, amiben az EU-országok között az elsőnek számít - derül ki a KSH összeállításából. Az adatok azt is mutatják, hogy aki teheti, igyekszik minél korábban nyugdíjba vonulni, lehetőleg még korhatár előtt, a nők szignifikánsan kevesebb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak, a rokkantnyugdíjasok pedig korán halnak.

Felemás, de közel sem szívderítő képet fest a hazai nyugdíjhelyzetről a KSH friss összeállítása. A kiadvány egyebek közt megállapítja, hogy a pénzügyi és gazdasági válság súlyosbította az idősödéssel összefüggő problémákat, megnehezítette az ellátórendszerek finanszírozását és a nyugdíjígérvények teljesítését. Mindemellett tény, hogy a nyugdíjak rendszeressége, kiszámíthatósága és a nyugdíjemelések értékőrző jellege miatt a lakosság más rétegeivel összehasonlítva az idősek relatív helyzete kedvezőbb.

EU-éllovas a szegénységcsökkentő hatás

Az EU-ban a magyar szociális ellátásoknak - beleértve a nyugdíjakat is - a legnagyobb a szegénységcsökkentő hatása a 65 évnél idősebbek körében, illetve itt a legkisebb a szegények aránya az idősek között. (Megfordítva ez azt is jelenti, hogy nálunk függnek a leginkább a 65 év felettiek az államtól.) 2011-ben Magyarországon a jövedelmi szegénységi arány - vagyis a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékánál kevesebbel rendelkező háztartásokban élők aránya - a teljes lakosság körében 13,8, míg a 65 éven felüliek esetében csak 4,5 százalék (a nyugdíjasoknál 4,2 százalék) volt.

Amennyiben az összes társadalmi juttatást, így a nyugdíjakat is figyelmen kívül hagynánk, az elsősorban nyugdíjból élő 65 éves és idősebb korcsoportba tartozók szegénységi aránya 20-szorosára növekedne, vagyis körükben 10-ből 9-en a szegények közé tartoznának. Mindennek ellenére a magyar nyugdíjrendszer sem garantálja automatikusan az időskori szegénység elkerülését, illetve egyes csoportok - pl. egyedülálló nők, súlyos betegek - szegénységi kockázata is gyakoribb.

Bár a nyugdíjkorhatár emelkedett, az öregségi nyugdíjba vonulók átlagos életkora továbbra is az aktuális korhatár alatt van. 1996 előtt a férfiak korhatára 60, a nőké 55 év, míg az öregségi nyugdíjba vonulók átlagéletkora rendre 58,7 és 54,3 év volt. 2011-ben mindkét nem 62 évesen mehetett nyugdíjba, ehhez képest az öregségi nyugdíjas férfiak 60,4, a nők 58,4 évesen kérték nyugdíjazásukat. Tehát a munkaerőpiacról történő tényleges kivonulás a férfiaknál a jogszabálynak megfelelő kétévnyi emelést követve megközelítőleg két évvel kitolódott, a nők esetében azonban az előírt hétévnyi továbbdolgozásból mindössze négy év valósult meg. Ebben minden bizonnyal közrejátszott, hogy 2011 januárjától életkori korlát nélkül nyugdíjba mehetnek azok a nők, akik az ehhez szükséges 40 év jogosultsági időt megszerzik (feltéve, hogy ebből legalább 32 év aktív munkavégzési idővel rendelkeznek).

A korhatár alatti nyugdíjasok száma 600-650 ezer fő közötti, és ez a munkavállalási (15-61 éves) korú népesség több mint 15 százalékát teszi ki. Az érintettek a biztosabb és relatíve jó nyugdíjak reményében igyekeznek minél korábban nyugdíjba menni, amit az is elősegít, hogy a technológia gyors fejlődéséhez alkalmazkodni nem tudó idősebb munkavállalók foglalkoztatását (a költséges átképzést nem is tekintve) a munkáltatók sem vállalják. A munkaerőpiacról való mielőbbi kivonulást az is ösztönözheti, hogy az érintett korcsoportok keresete viszonylag közel van a várható nyugdíjukhoz. Ezt mutatja az ún. aggregált helyettesítési ráta, ami a 65-74 évesek nyugdíját viszonyítja az 50-59 évesek keresetéhez.

Az összeállítás az elmúlt évek intézkedései kapcsán, amelyek a munkaerőpiacról való korai távozást hivatottak gátolni megjegyzi, hogy ezektől a gazdaság munkaerő-felvevő képességének erősödése nélkül tartós eredmény nem várható.

Mennyit fordítunk nyugdíjakra?

A nyugdíjkiadásokat alapvetően három tényező - az induló nyugdíjak kiszámítása, a nyugdíjba vonulás feltételei és a folyósított nyugdíjak évenkénti indexálási szabálya - határozza meg. Az állami nyugdíjkiadások Magyarországon 2000-ben a GDP 8,4, 2010-ben már 11 százalékát tették ki. Az EU-25 azonos tartalmú adatai az évtized elején 3,5 százalékponttal voltak magasabbak, majd a különbség 2008-ban 1 százalékpontra olvadt, de 2009-től újra növekedni kezdett. 2011-ben a Nyugdíjbiztosítási Alapból finanszírozott nyugdíjkiadásokra 3028,1 milliárd forintot fordítottunk, közel 5 százalékkal többet, mint az előző évben. Ez az összeg éves átlagban 2 millió 673 ezer fő ellátását fedezte. A nyugdíjfolyósító további számos szociális ellátást is megállapít és folyósít, amit nem a nyugdíjalapból finanszíroznak. Ezekkel együtt a kiadások 3178 milliárd forintra, a GDP 11,3 százalékára rúgnak.

A 2010 és 2060 közötti időszakra vonatkozó uniós nyugdíj-előrejelzés szerint Magyarországon az állami nyugdíjkiadások jelentős növekedésével kell számolni, ötven év múlva a GDP 14,7 százalékát kell majd nyugdíjakra fordítani.

Ami az egyes nyugdíjtípusokat illeti, az öregségi nyugdíjak teszik ki a kifizetések legjelentősebb hányadát. Ez az arány mind az unióban, mind Magyarországon meghaladja az összes nyugdíjráfordítás háromnegyedét (77,7, illetve 76,4 százalék).
Ugyanakkor jelentős különbség van az időseknek járó juttatásokban, ha az adott országokban előírt korhatárt is figyelembe vesszük. Míg az Európai Unió átlagában a korhatár alatti öregségi nyugdíjkiadások aránya az összes nyugdíjon belül 6 százalék alatti, Magyarországon ennek több mint kétszerese (12,4 százalék) és a rokkantsági nyugdíjak tekintetében is 3 százalékponttal magasabb hányad (10,8 százalék a 7,9 százalékkal szemben) mutatható ki 2010-ben. Fontos tényező az ellátásokhoz való hozzáférés jogosultságának kérdése. Magyarországon a nyugdíjak körében (tisztán biztosítási alapú ellátás lévén) nincs jövedelmi korlát, míg az EU-27 országaiban az öregségi ellátások 2,2 százaléka rászorultság esetén adható, a rokkantsági nyugdíjak között a kifizetések 13, az özvegyi ellátások 6 százaléka volt jövedelemhez kötött.

Mekkora nyugdíjat kapnak az ellátottak?

Az ún. induló nyugdíjak átlagos összegében jelentős eltérés van nemenként és területi szinten is. A férfiak esetében a 2010-ben indult új nyugdíjak Budapesten voltak a legmagasabbak, átlaguk meghaladta a 120 ezer forintot, míg a legalacsonyabb ellátást Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élők kapták (92-93 ezer forint). A nőknél különösen jelentős az eltérés Budapest és a megyék átlagait tekintve. A legmagasabb (102 ezer forintos) budapesti és a legalacsonyabb Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei átlagos ellátás (58 ezer forint) között 44 ezer forint a különbség. A nők és a férfiak közötti különbségben meghatározó a keresetek és a szolgálati idő közötti differencia. 2011-ben a nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások egy főre jutó havi átlagos összege 91,3 ezer forint volt, ami az országos nettó átlagkereset közel kétharmadának felel meg.

A nyugdíjasok, járadékosok mintegy 60 százalékának ellátása alacsonyabb az átlagnyugdíjnál. Ezen belül 8 százalék körüli (246 ezer fő) a 30 ezer forintnál kisebb összegű ellátásban részesülők aránya (ez az összeghatár csak csekély mértékben haladja meg a 28 500 forintos nyugdíjminimumot). Többségük nem nyugellátást, hanem egyéb, szerényebb összegű (vagy az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegében maximalizált) járadékot, pótlékot kapott. A leggyakoribb kifizetés 80-90 ezer forint között mozgott. A legnagyobb összegű juttatást (120 449 forintot) a korhatár alatti öregségi nyugdíjasok vehették át januárban. Ugyan némileg magasabb (közel 135 ezer forint) volt a bányász- és korengedményes nyugdíjasok ellátása, de arra mindössze 15 ezer fő volt jogosult. A legnépesebb csoportot alkotó korbetöltött öregségi nyugdíjasok fiatalabb társaiknál 16 százalékkal kevesebb pénzből gazdálkodhattak január hónapban.

Tévhitek a rokkantnyugdíjasokról

2011 elején 2,921 millióan részesültek nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban, felük korhatárt betöltött öregségi nyugdíjas volt, a korhatár alattiak száma 238 ezerre, a rokkantnyugdíjasoké 722 ezerre rúgott. Utóbbiak esetében fontos megjegyezni, hogy több mint felül már betöltötte az öregségi korhatárt. Ezt leszámítva nem kiugróan magas a rokkantsági arány, Magyarország e téren az európai mezőny közepén helyezkedik el.

A potyautas-kérdés kapcsán az összeállítás megjegyzi: bizonyára találhatók köztük ilyenek is, ám a teljes népességhez viszonyított kedvezőtlenebb egészségi állapotukat mutatja például az a tény, hogy az egynegyedük a nyugdíjazást követő 5 éven belül meghal. A 2009. évi európai lakossági egészségfelmérésből kiderül, hogy míg a lakosság 9 százalékát korlátozta súlyosan valamely fennálló egészségi probléma a szokásos mindennapi életvitelében, addig a rokkantsági nyugdíjasok között 43 százalék ez az arány. Emellett további 47 százalékukat akadályozta ennél kisebb mértékben az állapota, és csak 10 százalékuk képes gond nélkül elvégezni a szokásos teendőit.

Forrás: napi.hu

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART