2012.
március
11. 09:26

Sedláček: A jólét fenntarthatatlan

Címkék:
Tomas Sedlacek A hitelből finanszírozott, túlzottan növekedésorientált kapitalizmus helyett be kellene érnünk évi egy-két százalékos bővüléssel – mondja Tomáš Sedláček cseh közgazdász, aki a napokban tartott budapesti előadása után adott interjút lapunknak. Ennek azonban szerinte csak akkor lehet politikai realitása, ha komoly lépéseket teszünk a fiskális unió irányába. Az államadósság szintjének rögzítése rossz megoldás, a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer pedig az európai hagyományainkból is következik.

Az előadásában Ádám és Éva bűnbeesésétől eredeztette a túlfogyasztást, ugyanakkor az is elhangzott, hogy a növekedésorientált kapitalizmus egy természetellenes rendszer – nincs a kettő közt ellentmondás?

A túlfogyasztás egy természetes folyamat, minden ősi mítoszban és történetben szerepel, szóval valamit kezdenünk kell a létével. Úgy gondolom, hogy mindig mindent el fogunk fogyasztani, amit csak tudunk. Az a kérdés, hogy mennyit tudunk? A jelenlegi kapitalizmus megengedte a túlfogyasztást, mondhatni, elősegítette azzal, hogy lehetőséget biztosított rá. Tegyük fel – szigorúan csak képzeletben –, hogy a fiskális politika nincs a kormányzat kezében, és nem vehetnek fel újabb és újabb hiteleket. Ebben az esetben a növekedés korábban is alacsonyabb lett volna, és most is alacsonyabb lenne.

Szóval az emberi természetet nem lehet megváltoztatni?

Talán lehet. Annyit tudunk mondani, hogy az emberi természetnek ez a része elképesztően régről eredeztethető. De ha például az erőszakot vesszük, ez ma már egyszerűen kikopott. Európának hiába versenytársa Kína, nem akarjuk, hogy minden kínai rút halállal pusztuljon el, vagy akár csak szenvedjenek. Régebben pedig pontosan ez lett volna a célunk, az, hogy a konkurens hatalmakat eltöröljük. Rendben, lehet azt mondani, hogy az erőszak ott van a játékokban vagy a filmekben, de akkor is jóval kevésbé veszélyes csatornákon vezetjük már le.

Ha már Európát említette: mi véleménye az EU monetáris és fiskális pillére mellett harmadikként emlegetett eszközéről, azaz a stabilitási szándékairól?

Működhetnek a terveik, és bár a költségvetési tanácsok felállítása nem fog egy csapásra mindent megoldani, de biztosan a megoldás egyik része. Mindenesetre ugyanúgy egy mérsékelt növekedést kellene célul tűznünk, mint ahogy ezt a inflációnál tesszük. Szerintem egy 1-2 százalékos növekedés teljesen elfogadható lenne. Ha pedig mondjuk aranybányát találnak Magyarországon, és húszszázalékos is lehetne a fellendülés, akkor a kormánynak ezt vissza kéne fognia, és a többletből csökkenthetné az adósságát.

És ez politikailag mennyire reális?

Teljességgel. Százhúsz évvel ezelőtt sokkal irreálisabbnak hangzott volna, hogy a kormányok majd átengedik a monetáris politika irányítását egy tőlük független testületnek. Ez olyan, mint a pártfinanszírozás: ha mindenki ugyanannyi állami pénzből gazdálkodik, attól még marad hely a versenynek. Az lenne az olcsóbb megoldás mindenkinek, ha a politika azt mondaná, hogy versenyzünk a jogalkotásban, de nem fogunk versenyezni az adósság növelésében. Ahogy erre képesek voltak a pénznyomtatásnál is.

Magyarország az alkotmányban rögzítette, hogy az államadósságot folyamatosan a GDP 50 százaléka alá kell csökkenteni, és az később sem mehet efölé az érték fölé. Ez része lehet a megoldásnak?

Nem hiszem, hogy jó ötlet az adósság szintjére fókuszálni, inkább a költségvetési hiány a kulcs. Ebben az esetben például, ha 49 százalékos adóssággal adom át a kormányzást az utánam következőnek, akkor annak a kormánynak például egy válság idején lényegesen kevesebb, szinte nulla mozgástere lesz. Ha pedig jó politikusként leviszem 30 százalékra, akkor az utánam jövőt semmi nem akadályozza meg abban, hogy sok hitelt vegyen fel, és visszatornázza 49 százalékra. Ha megadunk egy számot az adósság optimális szintjére, akkor mindig fenn fog állni ez a probléma.

Az államadóssághoz hasonlóan a jövő generációk pénzének felélését egy elöregedő társadalomban rá lehet húzni a nyugdíjrendszerre is?

Igen, az implicit adóssághoz tartozik, amivel lehet számolni.

De akkor fenntartható a jólét jelenlegi szintje egy elöregedő társadalomban?

A jelenlegi rendszerrel nem, és ez most az egyik legnagyobb problémánk. Nyilván életkorban egyenletes népesség lenne az ideális. Hiába születne ma még tízezer gyerek, ezzel egyszerűen eltolnánk a demográfiai sokkot hatvan évvel későbbre, mivel minden gyerek egy potenciális nyugdíjas. Ha nem tudjuk fenntartani az egyenletes népességet, akkor valamiféle tartalékot kell képeznünk a jövőre, de ennek sok módja lehet.

Ezek alapján a pénztári vagy a felosztó-kirovó rendszer lenne számottevően jobb egy ilyen helyzetben? Mi most tértünk vissza teljesen a felosztó-kirovó rendszerre.

A felosztó-kirovó rendszer nem túl hatékony, de azt is túléli, ha ufók szállnak le Budapest közepén. Elcsalni sem nagyon lehet, mivel közben nem áll sehol a pénz. Itt az a kérdés, hogy a hatékonyság mellett mennyire fontos a biztonság. Ez sehol nem működik tökéletesen, de úgy gondolom, hogy a felosztó-kirovó rendszer az európai hagyományokhoz is erősen kötődik, az országok kilencven százalékában ilyen a nyugdíjrendszer.

Említette, hogy egy-két százalékos gazdasági növekedést tartana ideálisnak. És milyen infláció lenne jó, illetve milyen szinteket vár Európában?

Visszaüthet még az, hogy csökkentettük az Európai Központi Bank függetlenségét. Úgy gondolom, hiba volt, hogy a jegybank állampapírok vásárlásába kezdett, lett volna még bőven elég eszköze ezen kívül is.

Forrás: index.hu

A teljes cikket itt olvashatja.

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART