2011.
augusztus
17. 20:49

Sehogy sem illik a képbe a magyar nyugdíjalap

Címkék:
zászlók A világ számos országában láthatunk állami vagyonalapokat, amelyeket a gazdagabb országok azért hoztak létre, hogy az országot megvédjék a külső kockázatok ellen, amilyen például az exportfüggőség. Látszólag a magyar állam is egy ilyen alap felállításával próbálkozott meg, amikor a nyugdíjvagyont magához vonta.

A rideg valóság viszont az, hogy az alap tiszavirág életű lesz, már az összes benne lévő pénznek megvan a helye, hosszabb távú megtakarítás abból nem lesz. Pedig nemzetközi szinten épp az a cél, hogy egy olyan puffert építsenek fel, ami később segítségére lesz a kormányoknak. Sajnos el kell fogadni azt a tényt, hogy mi csak hitelből tudunk tovább nyújtózkodni, mint ahogy a takarónk ér, egy nemzetközi szabványoknak megfelelő alapunk pedig vélhetően sohasem lesz.


A nyugdíjpénztári államosítások hatására óriási vagyon került át az államhoz, a PSZÁF adatai szerint közel 3000 milliárd forint, aminek igaz a fele már adósságcsökkentésre fordítódott, viszont még a reálhozamok visszafizetése után is jókora vagyonon ül az állam. Mivel a nyugdíjpénztáraknak a piaci hatások minimalizálása miatt portfóliót adtak át és nem teljes egészében készpénzt, ezért az állam egy nagyon kockázatos, főként részvényekből és befektetési jegyekből álló portfólió menedzselésére kapott mandátumot, igaz nem hosszú életűt.

Óriási állami alapok a világban

A világban számos példa van arra, hogy egy állam saját erejéből egy külön vagyonkezelőt állít fel, amely különböző, például exportbevételeket vagy devizatartalékot kezel. A piac két vezető szereplőjeként tartják nyilván az állami vagyonalapokat (állami befektetési alap) és az állami nyugdíjalapokat. Még léteznek külön vagyonkezelésre specializálódott állami vállalatok és szuverén vagyonkezelő társaságok is, azonban ezeknek kisebb a jelentőségük.

Általában a két fő intézménytípus között a legfőbb különbség, hogy a forrásaikat honnan szerzik, míg az állami vagyonalapok esetében az exportbevételek játsszák a főszerepet, addig a nyugdíjalapoknál a járulékbevételek. Persze van átjárás a két oldal között, hiszen több ország is (például Norvégia) az exportbevételekből olyan alapot hozott létre, amely a nyugdíjrendszert próbálja a jövőben kiegyensúlyozni.

Az állami vagyonalapoknál a bevételeknek számtalan forrása lehet, így fizetési mérleg többlet, privatizáció, kormányzati transzfer, költségvetési többlet, vagy éppenséggel nyersanyagexport. Ha viszont megnézzük a legnagyobb országokat, amelyek állami alapokat állítottak föl, látjuk, hogy olyanokról van szó, amelyek a nemzetközi kereskedelemnek hála szerencsés helyzetben vannak. Persze vannak kivételek, de általában Arab, Ázsiai, Dél-Amerikai és Afrikai országok hoztak létre ilyen alapokat.

Az alapvető koncepció az, hogy ha már egy ország rendelkezik többletbevételekkel, akkor azt ésszerűen használja fel vagy takarítsa meg. A fő cél, hogy megvédjék és stabilizálják a költségvetést és a gazdaságot a túlzott export/bevétel ingadozástól, diverzifikálják a nem-megújuló erőforrás exportot, a devizatartalékoknál magasabb hozamot érjenek el, a nemkívánatos likviditást eltüntessék a rendszerből, növeljék a megtakarításokat a következő generációknak, és a társadalmi és a gazdasági fejlődést elősegítsék.

Tudva levő, hogy a fizetési mérleg többlettel rendelkező országok óriási szabad forráson ülnek, amelyet korábban jellemzően biztonságos eszközökbe helyeztek ki. Viszont mivel tartós bevételekről van szó, és a vagyonkezelési időszak hossza kitolódik, felerősödött az igény a portfólió diverzifikálására. Pontosan ezért úgy döntöttek az országok, hogy a bevételeik egy fix részét elkülönítik, és azokat hosszú távú hozam-maximalizásra törekedve befektetik. A két fő csatorna a kifejezetten nyersanyag-forrásokból táplálkozó alap, illetve a nem nyersanyag alapú, tehát devizatartalékokra építő alap.

Az állami nyugdíjalapok esetében más a helyzet, itt jellemzően arról van szó, hogy az állami járulékbevételeket kezelik az intézmények. Sok esetben a közalkalmazottak és köztisztviselők számára fenntartott nyugdíjalapok ezek, legyen szó például Amerikáról vagy Hollandiáról, míg előfordulnak olyan gigászi alapok is, amelyek szinte minden járulékbevétel felett rendelkeznek, ilyen például a Japán állami nyugdíjalap.

Sok országban éppen az adta az állami nyugdíjalapok ötletét, hogy elterjedtek a vállalati nyugdíjszolgáltatók, és sok értelme nincs egy ilyen rendszerben a két oldalt, az állami és magánszektort elkülöníteni. A két oldal szinte szimmetrikusan létezik egymás mellett, a dolgozók pedig annak megfelelően kapnak nyugdíjat, hogy adott foglalkoztatónál mit gyűjtöttek össze a számlájukon. Szolgáltatója válogatja, azonban még ott tartunk, hogy főként a felhalmozási szakaszban vannak a cégek, tehát a tömeges szolgáltatásokra még várni kell, mert az éppen aktív korosztály számban megelőzi a nyugdíjba vonulókat.

Nyugdíjrendszere válogatja, azonban mivel több alap nem csak néhány éve, hanem régóta működik, a korábbi felhalmozások hozama segít kiegyensúlyozni a kiadásokat és a bevételeket. A nyugdíjalapoknál éppen az a lényeg, hogy olyan gazdálkodást végezzenek, amely lehetővé teszi a nyugdíjak kifizetését a bevételekből. Persze az állam megengedheti magának, hogy deficitesen működtessen egy rendszert, viszont egy nyugdíjalap szintjén már nincs így, a vagyonkezelést annak megfelelően kell megoldani, hogy milyen bevételei és kiadási szerkezettel kell számolni.

Nem elhanyagolható szempont volt emellett a gazdaság és a tőkepiacok támogatása, ami kellő diverzifikációs potenciál mellett elérhető cél volt. Megnézve az állami nyugdíjalapok portfólióját az látható, hogy egy vegyes portfóliót állítottak össze, a főként részvényekből álló portfóliót kötvényekkel és egyéb alternatív eszközökkel igyekeztek diverzifikálni. Az angolszász országokra jellemző magasabb kockázatvállalási kedv vezetett a nagyobb részvényarányra az állami vagyonalapokkal összevetve, azonban itt is a hosszabb időhorizont miatt volt erre lehetőség az alapvetően konzervatív befektetési stratégia felváltására.

A mienk még csak nem is hasonlít a többire

A fentiek értelmében vajmi kevés hasonlóságot lehet találni a magyar helyzet és a nemzetközi trendek között. A legfontosabb különbség, hogy míg az állami vagyonalapok és nyugdíjalapok hosszú távú vagyonkezelésben érdekeltek, addig a hazai Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap a kiadási korlátok miatt csak rövid távú vagyonkezelésre készül fel, elképzelhető, hogy fél éven belül szinte az összes pénz felhasználásra kerül. Vagyonkezelési szempontból ez a legrosszabb felállás, hiszen ha rövid távon gondolkozunk, akkor kockázatmentes portfóliót kell kialakítani, míg ha hosszabb távút, akkor lehet akár nagyobb kockázatot is vállalni, mert az idő a kilengéseket kiegyenlíti.

Mint már említettük a 2960 milliárd forintos vagyon felét rögtön adósságcsökkentésre fordította a kormány, a maradék pénzből ki kellett fizetni a reálhozamokat. A felhasználható - május végi árfolyamértéken - 1400 milliárd forintnak ebben az évben már meglesz a helye, hiszen nyugdíjakra 530 milliárd forintot, adósság konszolidációra 380 milliárd forintot, míg PPP konstrukciókra 200 milliárd forintot kell kiadni.

Vagyonkezelési oldalon is vannak különbségek. Például az, hogy egy állami alap esetében, amikor hosszabb távú vagyonkezelésre optimalizálják a portfóliókat, akkor egy vegyes (kötvény, részvény, alternatív) portfóliót építenek fel. A hazai példa azonban speciális, hiszen a teljes vagyont nem tarthatta magánál az alap, a kötvényportfóliót azonnal be kellett olvasztani. A nyugdíjpénztári portfóliókból tehát az államnál egy olyan pakett maradt, amiben döntő többségében részvény típusú befektetések vannak. A kockázatai ennek most nagyon jól látszanak, hiszen a részvénypiaci zuhanások az állami portfólió értékét is gyorsan erodálják.

További fontos eltérés, hogy míg a nemzetközi esetben egy kockázati tényezőre való előzetes felkészülésről van szó, addig nálunk már csak egy utólagos beavatkozásra került sor. Mivel a költségvetési hiány volt a fő kockázati tényező, a nyugdíjvagyon felhasználása is alárendelt a hiány csökkentésének. Ezért fordulhat elő, hogy adósságkonszolidációt és PPP programokat is finanszírozunk a vagyonból. Persze nemzetközi szinten is voltak precedens ilyen beavatkozásra, azonban ez nem volt általános, általában akkor fordult elő, amikor egy ország nagyobb problémával találta szembe magát. Az íreknél volt tipikusan ilyen a bankmentés, amit nyugdíjra félretett pénzekből finanszíroztak.

Hol állnánk nemzetközi összevetésben?

Még ha a nyugdíjvagyonból levonjuk a kötvényportfólió értékét és a tagi kifizetéseket, akkor is jelentős összeg marad az államnál. A nagyjából 1400 milliárd forint dollárba átszámolva körülbelül 7,5 milliárd dollárt jelent, ami nemzetközi szinten sem számít kis összegnek. Ha megnézzük az állami vagyonalapokat, azok között találhatunk olyan óriásokat is, amelyek 400 milliárd dollár feletti összegeket kezelnek. A legfrissebb, 2011. júliusi lista szerint mi a 7,4 milliárd dollárunkkal a 35. helyre férnénk fel. Az állami nyugdíjalapok esetében sokkal rosszabb helyen állnánk, a Watson Wyatt 2009-es összesítése szerint a legnagyobb 300 nyugdíjalap vagyona meghaladta a 8,5 milliárd dollárt.

A magyar nyugdíjrendszer sajátosságai miatt viszont az összehasonlítás felesleges, az alap hamarosan, várhatóan az év végéig minimálisra fog csökkenni. Akkor lenne igazán indokolt a nemzetközi összevetés, ha az állam azt a döntést hozta volna, hogy a nyugdíjvagyont nem költi el, hanem elteszi a következő generációk számára. Lévén, hogy deficites volt a költségvetésünk, nem voltak forrásaink egy ilyen alap felépítésére, vagy ha lett is volna az csak államadósság emelése mellett valósulhatott volna meg. A költségvetési kihatások miatt azzal lehet számolni, hogy a közeljövőben nem is fog ilyen útra térni az ország. A pénztári rendszer a részben feltőkésítés irányába tett lépés volt, azonban az ország nem bírta el a rendszer kiépítésével járó hiányt és a túlságosan költekező fiskális politikát.

Pontosan itt van a lényegi eltérés, hogy hazánk egy olyan ország, amely korábban tartósan fizetési mérleg hiányt halmozott fel, korábban nem voltak olyan erőforrásai, amit felhasználhatott volna egy állami alap felépítésére. A nyugdíjpénztári rendszerhez hasonló adósság-emelkedéssel járt volna egy alap létrehozása, ami várhatóan nem érte volna meg 2011-et. Más országokban viszont, ahol vannak megtakarítások a gazdaságban, ott lehetőség van áldozatok felvállalása nélkül egy állami vagyonalapot létrehozni.

Forrás: portfolio.hu

Vissza
2011.
augusztus
15. 22:08

Az MSZP segítene a devizahiteleseken, a kormány szerint elkéstek

Az MSZP segítene a devizahiteleseken, a kormány szerint elkéstek Az egyik legnagyobb problémát a bedőlt devizahitesek megsegítése, és helyzetük javítása jelenti ma Magyarországon. A kormány többféle megoldást kínál a fizetésképtelen adósoknak, ezek fogadtatása azonban igen vegyes. Az MSZP most egy 9 pontos javaslatcsomagot dolgozott ki, mellyel szerintük meg lehetne menteni a bajba jutott hiteleseket.
Tovább
2011.
augusztus
17. 18:31

Komoly intézkedéseket ígért őszre a miniszterelnök

Komoly intézkedéseket ígért őszre a miniszterelnök Orbán Viktor közölte: Magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy kedvezőtlen körülmények között kell boldogulnia. A hiánycélt tartja a kabinet, az államadósságot csökkentik, de csak szeptemberben árulják el, hogyan. A kormány vizsgálni fogja, a bankok tényleg csak annyival emelik-e a törlesztőrészleteket, amennyivel azt a svájci frank erősödése indokolja.
Tovább
2011.
augusztus
16. 18:25

Minden magyar állampolgárra 2,1 millió forint adósság jut

Minden magyar állampolgárra 2,1 millió forint adósság jut A második negyedévben a nyugdíj-megtakarítások államosítása nyomán csökkent az államháztartás bruttó adóssága, a nettó tartozás viszont növekedett.
Tovább
2011.
augusztus
10. 06:48

Ócsára költöztetnék a fizetésképtelen devizaadósokat

Ócsára költöztetnék a fizetésképtelen devizaadósokat Ócsát javasolja a szociális családiház-építési program helyszínéül a Belügyminisztérium. Ha a kormány elfogadja a javaslatot, a fizetésképtelen lakáshitelesek alacsony rezsiköltségű kertes otthonokba költözhetnek.
Tovább
2011.
augusztus
15. 14:13

Ötezer bajba jutott adós ingatlanát vennék meg féláron

Ötezer bajba jutott adós ingatlanát vennék meg féláron Fél áron akarja megvenni a Nemzeti Eszközkezelő Társaság összesen 5000 - szociális szempontok alapján kiválasztott - bajba jutott adós ingatlanát - írja a Népszava. Ez azt jelenti, hogy még egy, Ócsához hasonló nagyságrendű beruházást terveznek.
Tovább
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART