2013.
augusztus
05. 21:58

Szegénység és kirekesztettség Magyarországon

Címkék:
korózs közeli A TÁRKI két évtizede folytatja azt a vizsgálatsorozatot, amely lehetővé teszi a lakosság jövedelmi és munkaerő-piaci helyzetének részletes megismerését, a kiadási szerkezet valamint a vélemények széles körének kutatását. A kutatóintézet legfrissebb jelentése alapján Korózs lajos szociológus, az MSZP elnökségi tagja készített elemzést, az alábbiakban ezt közöljük.

A személyes kérdezésen alapuló adatfelvétel során általában mintegy kétezer (nem intézményi) háztartásról és a háztartások tagjairól gyűjtenek adatokat úgy, hogy a háztartás minden 16 éven felüli tagját megkérdezik. Az adatfelvétel során az 5098 elemszámú induló mintából 2061 sikeres háztartás-interjú, és 3787 egyéni kérdőív készült el. A TÁRKI Háztartás Monitor alkalmas a teljes népességre vonatkozó következtetések levonására.

Magyarországon a mögöttünk lévő, gazdasági és pénzügyi válság fémjelezte időszakban tovább erősödtek azok a tendenciák, melyek a társadalom szegmentálódására, a szegénységben és kirekesztettségben élők társadalmi demográfiai profiljának mind élesebbé válására, valamint a szegénység és társadalmi kirekesztettség generációk közötti újratermelődésének felerősödésére utalnak. A jóléti ellátásokban 2009 óta bekövetkezett változások is erősítették ezeket a folyamatokat, mivel az amúgy is sérülékeny társadalmi csoportokat érintették negatívan. Ez látszik részben a készpénzes transzferek szegénységcsökkentő potenciáljának visszaesésében, részben pedig az érintett társadalmi csoportok relatív szegénységi kockázatának átlagosnál jelentősebb mértékű növekedésében.

Következtetések:

• 2009 és 2012 között Magyarországon jelentősen nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek. Az egy főre jutó jövedelmek legfelső és legalsó jövedelmi decilisei közötti ráta 7,2-ről 9,0-ra emelkedett. Ez a legnagyobb mértékben a jövedelem-eloszlás alját érintette: a legalsó tized részesedése az összes jövedelemből 3,1%-ról 2,5%-ra csökkent. A legfelső decilis aránya viszont növekedett. A jövedelemelosztást jellemző valamennyi mutató (beleértve az ún. Gini-együtthatót) statisztikai értelemben szignifikáns növekedést mutat.

• A társadalomban több szempontból is polarizációs folyamat zajlott le. Egyfelől jól láthatóan erősödött a jövedelem-eloszlás alsó szegmenseinek további elszegényedése. Ma körülbelül másfélszer annyian élnek a 2005-ös szinten rögzített, a legalsó decilis felső töréspontjánál kevesebb jövedelemből, mint nyolc évvel ezelőtt. Másfelől erősödött a háztartások foglalkoztatási/munkaerő-piaci elkülönülése is: növekedett azoknak a személyeknek az aránya, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartásfő foglalkoztatott és van más foglalkoztatott is, de nőtt azon személyek aránya is, akik olyan háztartásban élnek, ahol egyáltalán nincs aktív foglalkoztatott. A jövedelmek összetételének változását tekintve azt látjuk, hogy foglalkoztatottak háztartásaiban a munkajövedelmek aránya nőtt, a nem foglalkoztatottak háztartásaiban pedig a társadalmi jövedelmek részesedése emelkedett.

• A magyar népesség körében 2009 és 2012 között jelentős, statisztikailag is szignifikáns mértékben nőtt a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya. Tavaly a teljes népességen belül 17 százalék volt azok aránya, akiknek háztartásában az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem nem haladta meg a havi 66 ezer forintot. Míg a megelőző időszakban Magyarország az alacsony (relatív) szegénységű országok közé tartozott az Európai Unión belül, a 2012-es TÁRKI adatokat a 2010-es Eurostat adatokkal összevetve megállapíthatjuk, hogy a hazai szegénység előfordulása már az EU-átlaggal megegyező volt a tavalyi évben. Nemcsak a szegénység kiterjedtsége, de annak mélysége is növekedett az elmúlt három év folyamán. A szegénységi rés szegénységi küszöb arányában kifejezett értéke 22%-ról 26%-ra emelkedett ebben az időszakban, tehát a szegények jövedelmi elmaradása radikálisan növekedett (ebben az estben az 1-2%-os növekedés is drasztikus).

• Különösen jelentős volt a szegénységi kockázat növekedése a gyermekek és a fiatalok, az alacsony iskolázottságú és a roma háztartásfővel élők körében, valamint azok között, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartásfő munkanélküli vagy inaktív. 2012-ben a jövedelmi szegények fele legfeljebb alapfokú végzettségű, kétötöde pedig szakmunkásképzőt végzett háztartásfővel élők közül került ki, de ugyancsak a szegények felét alkották az alacsony munkaintenzitású (azaz a háztartásban élő aktívkorúak teljes összes munkaidejét legfeljebb csak ötödrészben kihasználni képes) háztartásban élők. A szegények egyharmada roma háztartásfővel élő személy volt. A 2000-es évek folyamatait vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy az időszak elejének enyhén ingadozó trendjét követően a jövedelmi szegénység növekedése már 2007-et követően elkezdődött, de még ennél is egyértelműbbnek tűnnek az anyagi depriváció indikátorai (pl. rezsifizetési nehézségek, váratlan kiadás fedezésének képessége) által jelzett folyamatok, valamint a szubjektív anyagi helyzet értékelése, melyek előrevetítették a jövedelmi szegénységben bekövetkezett jelentős növekedést.

• A társadalmi jövedelmek rétegeloszlása két ok miatt változott. Egyfelől, mint láttuk, a pusztán társadalmi jövedelmekből élők (elsősorban a szegényebb rétegek) helyzete jelentősen romlott. Ennél fogva az összes társadalmi jövedelmekből a legszegényebbekhez áramló, az állami újraelosztásból származó jövedelmek aránya növekedett. Ugyanebbe az irányba mutatott az is, hogy számos, a jóléti rendszer juttatásait érintő korlátozó intézkedés valósult meg 2010-2012 során, különösen a munkanélküliségi juttatások, a szociális támogatások, és a pénzbeli családi támogatások feltételeinek szigorítása révén. Így például a munkanélküli járadéknak és a szociális segélyeknek is egyre nagyobb aránya, 2012-ben már több mint 60%-a, került a legalsó jövedelmi ötödbe, illetve az összes családi pótlék 42-43%-a már a legalsó jövedelmi ötödbe tartozókhoz érkezik. A nyugdíjak esetében folytatódott az a tendencia, amit a korábbi években is megfigyelhettünk, azaz a nyugdíjak egyre nagyobb aránya kerül a középső decilisekhez, azaz a jövedelmük alapján középrétegekhez sorolható háztartásokba.

• A magyar háztartások 2012-ben havonta átlagosan 152096 forintot költöttek, mely 75141 forintnyi egy főre jutó fogyasztást jelentett. A legutóbbi két vizsgálat, 2009 és 2012 közötti időszakra becsült árindex 115,9% illetve a 2009 és 2007 közötti időszakra becsült 113,9%-os általános fogyasztói árindexszel számolva 4-4 százalékos reálcsökkenést tapasztalunk a két vizsgált időszakban.

• Csakúgy, mint a korábbi években a háztartás létszáma és fogyasztása között negatív az összefüggés, azaz minél kisebb a háztartás, annál magasabb a fogyasztás szintje. A legmagasabb fogyasztási szintet a legmagasabb jövedelmi ötödébe tartozó, diplomás és szellemi munkát végző illetve vállalkozóként dolgozó háztartásfővel rendelkező háztartások érik el. Ezzel szemben a legalacsonyabb fogyasztási szintet az alacsonyan képzett (érettségi alatti végzettségű) illetve inaktív háztartásfővel rendelkező, legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozó, legalább négyfős háztartások körében találtunk.

• A háztartások fogyasztásszerkezetét tekintve ki kell emelni egyrészt azt, hogy a válság előtti utolsó évhez, 2007-hez képest mind a kiemelkedő mértékű fogyasztású, mind a legalacsonyabb fogyasztású háztartások átlagtól való eltérése valamelyest nőtt, másrészt a nagyjából nyolcéves időszak négy adatfelvételét (2005, 2007, 2009 és 2012) összehasonlítva, számos kiadási tétel esetében 2009-ben valamelyest visszaesett a háztartások fogyasztása. Ekkor a magyar háztartások közlekedésre, ruházkodásra, szépségápolásra, üdülésre, lakáskarbantartásra, tartós műszaki cikkre valamint művelődéssel és oktatással kapcsolatos kiadásokra egyaránt kevesebbet fordítottak, mint a korábbi illetve a legfrissebb adatfelvétel idején.

• Adatok megerősítették azt a jól ismert közgazdasági összefüggést, hogy az élelmiszerfogyasztás összes fogyasztáson belüli aránya szoros összefüggésben áll a háztartás gazdasági-társadalmi helyzetével: a magasabb életszínvonalon élő háztartások saját büdzséjükön belül kisebb arányban költenek élelmiszerre, mint az alacsonyabb státuszúak. Az elmúlt szűk évtizedben folyamatosan nőtt a lakásfenntartással kapcsolatos kiadások aránya: míg 2005-ben ez a tétel a háztartások kiadásainak átlagosan 23%-át tették ki, addig 2012-ben ez az arány már a kiadások bő egyharmadát jelentette (34%). Minden vizsgált társadalmi-demográfiai tényező összefüggést mutat e kiadási aránnyal: a fiatalabbak, a magasabb iskolai végzettségűek, a szellemi, önálló illetve vezetői munkát végzők, a városokban illetve községekben élők és a három főnél nagyobb háztartások az átlagosnál kevesebbet költenek lakásfenntartásra, de ezek az eltérések nem olyan mértékűek, mint az élelmiszerre fordított kiadások esetében.

Forrás: MSZP

Vissza
Kapcsolat
Nemzeti Civil Alapprogram
A program a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósult meg.

Magyar Távirati Iroda

Kikötő pART